Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
296 nem kevés félelembe valánk, mert 10-20 ember kön yen hatalmába kerítheti az egész csapatot. - bár ott létünk alatt, megérkeztünk után tüstént biztositandók magunkat a Maros vizén keresztül hidat vereténk, hogy szükség esetében azon át a túlpartra menekülhessünk felszedve magunk után. így a Városon található s remekül behajtott minden vivő erőt össze hajtatva lelrakánk azokra a több mint 5000 mázsa sót sőt megterhelénk továbbá azt borokkal, élettel s más egyebekkel ( 364 ) továbbá nagyszámú sertéseket és marhákat indítottunk Uj Arad felé, s igy elkészülve útnak indittatánk a szekereket a legénység pedig az egy ágyú kíséretébe örömrivalgások közt gyalog ment a Város végéig hol a készen álló reggeli előfogatokra felülve sebess hajtással haladtunk Arad felé, a szinte mértföldnyi hosszúságra nyúlt s ragadmánnyal terhelt sor szekerek egyik része előtte másik része fedezetül utána menvén. - a leszállni készülő nap résutos sugárai óriási árnyaikat messzire kiterjesztvén azomba bár mennyire csendbe parancsoltatott is menni mind a mellett iszonyú zajj és lármával haladt a kiséret és fedezet, mert a legénység részegsége, s ezáltal egymás közötti versengése okozott, a mely lármába a kisütött fegyverek ropogásai sűrűén vegyültek szóval a legnagyobb rendetlenség uralkodott mellyet valamint kezdetébe megakadályozni úgy most folyamába csillapítani nem lehetett ezen katonai engedelmességhez nem szokott fegyelmet nem ismerő csapatnál (365 ) hanem magára kellett hagyni, s egész létünket a sors koczkájára kitenni. A zajongásnál azomban az éj beálta kezdett véget vetni, mely észrevehetőleg halkabbá s végre nesztelenné lön mennyivel inkább közeledett az Aradi Vár környéke, annyival is inkább mivel a bor ereje hatását előidézvén, a mintegy ringató szekereken az édes álom karjába bocsátá a nap terhétől elfáradt hadfiakat. En ki ezen expeditióba bár igen, - de annak eredményébe minél kevesebb mértékbe részesültem, mert legnagyobb szerencsémnek tartottam azt hogy ott maradt vagyonaimat s pénzemet feltaláltam s birtokomba vehettem, nem csak hanem több jó barátaim holmijait is előkerestettem s a szekerekre fekrakattam. ezen egész utazás de különösen a vissza menet alatt igen levert s aggodalmas voltam látva a rendetlenséget, - s bár a félszázadnak ( 366 ) a kapitány után én valék parancsnoka nem vala nem lehete elég erélyesség s hatalom azt meggátolni, ezen csapatnál ki saját kapitánya ellen is kardot fegyvert mert emelni. így tehát szorongatások közt csak törve s aggódva a lehető megtámadtatás veszélyes pillanától néma csendben haladtunk, mi az elöcsapatot vivő szekereken már a Vár barna falai alatt vezető utón, míg a hosszú sor szekér utólja s azt fedező utó csapat Angyalkuton is túljárt s csak a zörgő szekerek morajjá gyanittatá a figyelővel egy nagyobbszerü csapat vonulást mi nem is vala észrevétlen jelenet a Várbeliek előtt sem, mert riadó dobjelek hangzottak ki a Vár belsejéből a hatalmas zörejből támadási kísérletet gyanítván de kirontás nem történt Beértünk azomba nem sokára Ujj Aradra hol mindenki pogyászát magához véve s rablóit holmijait, a gazdátlanokat pedig bizonyos helyre lerakatva mindenki szállására sietett mintegy 12 ( 367 ) mintegy éjfélutánni 2-3 orakor - s szekerek bevonulása pedig egész világos reggelig tartott, mellyekről a hozott készletek a tábor számára lefoglalva biztos helyre rakattak a lippáról hozott holmijaim között legtöbbet érő volt azon egy vékányi mandula s ugyanannyi aszalt szilva, mellyet másnap hozzám gyűlt ismerőseimmel fogyasztgatánk s tovább is míg csak tartott benne Másnap reggel parancsnokunk Zuricshoz menénk Angyalossal a történtekről s eljárásunkról jelentést tenni, a hol felemlítvén a csapat engedetlenségét s rendetlen tetteit az rögtön kirukkolni parancsoltatott s hogy mámorát annál jobban kipihenhesse 48 órás forpoctozással büntettetett meg két káplár letétetett, nekem pedig megparancsoltatott hogy az örködési két nap alatt minden 12 órába egyszer megvizsgáljam őket - s ezen felül keményen megvizsgáltatott a csapat ( 368 ) s hasonló tényeknéli elkövetés esetébe a bűntettesek golyó általi megfenyitése igértetett. Eltelvén a büntetési idő rendesen folytak napjaink mint azelőtt, a Várbeliek naponkénti kirohanásokat tettek, mellyeket mi mindannyiszor hatalmasan visszavertünk, e mellett az ágyúzás a két szomszéd városra minden nap szakadatlanul folytattatott, mi csak épületeket romba döntött s felgyújtott De más részről Óaradon mint szinte itt is hatalmas ütegek voltak már felállítva a Vár ellenébe, a mellyeknek jól irányzott golyó záporai valahányszor megindultak annyiszor elnémiták a Vár bömbölő tekéit, s a Vár falaiba s épületeibe tetemes rombolást okoztak, mindezek, mind pedig a miatt hogy a Vár már most addig nem létezett nagy erővel lévén körülvéve, élelmet, melynek nagy szűkébe volt már a Vár - sehonnan szállítani nem lehetett, - s már a lóhus is fogyatékán volt. - ( 369 ) Azomban hosszasnak tartván a Várnak kiéheztetésseli bevételét s azt siettetni akarván minden oda mutatott h / hogy / mint a fentebb leírtakból kivehető - hogy az ellen roham támadás szándékoltatik
