Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
____________________________________________________________________295 lakosokat.- egy hatalmas nagyobb csapat előhírnökeinek tartván bennünket minek teljes valószinüséget adánk magunk is - míg a jobb érzelmüek örömtől dagabó kebellel fogadának s várva vártak egy nagyszerű csapat érkeztet. Szóval különböző érzettől hajtatva lehetett látni a népet sebessen futkosva ide s tova. egyiknek öröm sugárzott szeméből a másiknak félelem rettegést mutatott arczvonása, míg a harmadik semleges osztály lakába vonultán néma halgatagságba vesztegelve várta dolguk kifejtését, s tetteit annak mikénti fej ( 357 ) lődéséhez irányozván, szegődött most egyik majd másik parthoz, mikor hogy fordult a koczka,- a hol magának s önhaszonkereső vágyának minél több táplálékot talált, s ezen neme volt legveszélyesebb az embereknek, ki hitvallását hazáját nemzetét varosát polgártársai jóllétét kész vala feláldozni pillanatnyi haszonért.- az ily ellenség - mert ez nem más - legveszélyesebb mételye a társaságnak, s legfélelmesebb ellene a nemzetnek, mert míg a nyílt ellenséggel könnyen elbánik az ember addig ezek kik a legjobb érzelem palástjába láttatnak járni titkon ásnak alá a nemzet jóllétének s pálczát törni felettük igen kétes dolog, egyébiránt megtisztítja a tűz az aranyat megrostálja a közvélemény - s kitünteti a tett az ily embereket, meglehetősen tisztában valánk már mi az ilyféle emberekkel ( 358 ) a városba kiknek kissé tettlegesen megintésére valánk egy részről kiküldve Volt tehát futkosás-jajgatás, rémülés,- másfelöll éljenzés s barátságos kézszoritás megjelenésünk pillanatába Oh jesus Kristus die roth handler sind hier hangzott a sváb szájábul, míg az oláh és a rácz mormogva futott menhelyet keresni.- addig a kevés számú magyarok körünkbe gyülekezve leszálltunkkal égtek a viszontlátás örömétől, s baráti rokonhévvel öleltek körül, s vége hossza nem volt a ki állott szenvedelmek facsarta keserves panasznak. Szekerünkről tehát ily előzmények után egy esmeretes rósz érzelmű rácz Vaja nevű házánál le- szállva legelső teendő az vala hogy a Városi Tanácshoz rendeltetett s küldetett 2 legény azzal a parancsai hogy délre 4000 számára a község minden ( 359 ) házánál ebéd készíttessék, mely a kiérkezendő legénységet készen várja s azonnal az említett háznál elkezdődött a rablás az először beérkezett nehány legénység által hova a csapat többi része is nemsokára megérkezett a hol mindent a földig feldúlva s mindent egy tűig magukhoz szedve s szekerekre takarítva, az udvaron álló s csak akkor estve szállított 8-9 szekér bor elpocsékolásához fogtak melynek nagyobb részének fenekét beütve fazékkal dézsával hordta a bort minden még ezen ellenséggel czimboráló vad nemzet fiának s nyíltan az ellenség közt Tömösváron lakó nemtelen gaz hazafiak legjobb barátja is, nemzet tagja is de nemcsak a szekérről folyt a bor hanem térdig állott a katona a pinczébe is a legjobb Auspruch borba. Én mindezeket csak nézve ( 360 ) s általában a ragadozmányban kevés részt véve némi csekély sallangos kostök s pipanemüeken kívül csak a rendre kivárnám volna felügyelni a mi lehetetlen volt. - Ugyanazért az Uttczára kimenve s ottan az összegyűlt bámuló népséget haza fegyvereztetve ott találtam előbbi ottlétemkori szállás adómat Veinhard Ferdinánd nevű sváb építőmestert, ki is a jobb érzelmüek közzé tartozván szinte leste ott lehetősemet, s midőn meglátott örömtelve szaladt hozzám s csókolt össze s magával együtt elhitt magához ebédre előlegesen felemlítvén azt hogy a csata alkalmával nálla maradt holmijaim s pénzeim sértetlenül s hijjány nélkül megvagynak, miért is én ezen szívességekért mit különösen a nejének köszönhettem, hálámat kiakarván mutatni a rablott tárgyakból négy aranyos szegélyű findzsát s aljakat küldtem az asszony számára (361 ) s magam is egy legényemmel együtt elmenvén hozzá jól ebédeltünk, s holmijaimat előadván azt a legényemtől a szekérre leendő felpakolás végett elküldtem, a pénzt is mi ott maradt volt kezemhez vettem, s elbúcsúzva töllük mentem vissza az executio szin hellyére, - de már ekkor az nagyobb terjedelmet vett, s mért arra érdemes lakosoknál is folytattatott az én pedig a főparancsnok Angyaloshoz menve s egy általam felfedezett s letartóztatott uhlanus penzios ezredest további rendelkezési végett neki bejelentve. - ö vele maradtam s értekeztem a teendőkről, mi alatt s folytán elmenénk az ottani sópénztári hivatalhoz, a hol ő megparancsolván hogy mind a pénz mind a sóbeli készleteket resignálják, mit azok t i / tudniillik / a hivatalnokok, tenni vonakodván erősebb katonai ( 362 ) rendszabályhoz vala kénytelen nyúlni, a minek következtében mind a készpénzt magához véve, mind a Magazinba készletekbe volt mintegy 50000 mázsa sőt azalatt a szomszéd falukból a huszárok s lovas nemzet örök áltál behajtott oláh előfogatokre felpakoltatá, továbbá némely gyanús hellyeken kutatásokat tévén, mintegy két szekér fegyvernek jutottunk birtokába, igy utasításhoz képest minden teendőket elvégezve s a legénység is a nekie kimutatott házak rablásába kifáradva, s ragadozmánnyal megterhelve, különösen pedig a temérdek bortól csaknem mindegyig elázva tanácsosnak tartánk a vissza indulást annyival is inkább mivel már jól délután volt az idő, de meg e mellett vólt hírnök bizonyosan ki az alig másfél ( 363 ) állomásnyira levő Tömösvári haderő kiterjeszkedő szárny parancsnokságot értesítő ott létünkről, s arról is hogy a 4000.re számított katonaságtól meg mind eddig is a reggel bevonult alig 100 embernél több meg nem érkezett, ily helyzetbe különösen pedig a legénységnek leittasodása miatt
