Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
292 reájok nem egyszer kiildözénk golyókat az ország útra mely sokszor tetemes károkat okozott, mely miatt töllünk távolabb eső utat választottak a szekerek. ( 335 ) Mindezeknek látása méltó bosszúsággal töltött el minden kebelt, midőn saját kárunkra hagyjuk ellátni élelemmel azon ellenséget melynek elpusztítására valánk rendelve, s tovább is kezébe hagyni ez által a Magyarnak egy eröss birtokát mellyet igy bár tovább ugyan de soká mégsem bitorolhatott az ellen. - s már magába Lippáróli kiszorittatásunkkal Uj Aradnak is feladása oly stratégiai baklövés vala mit megbotsátani a kormányosmik nem lehet, holott a lippáról kiszorított seregnek tüstént odarendelésével azt biztosítani s megtartani vagy legalább az ellent az élelmi szerek szállításába gátolni lehetett vólna, de igy egészen vissza valánk vettetve azon állásba ( 336 ) melytől ezelőtt egy hóval működéseinket megkezdők, sőt időt és alkalmat engedve az ellenségnek maga erősítésére, még talán távolabb igy tehát halaszthatatlan szükséggé vált Uj Aradnak vissza foglalása, - bár ágyúink az OAradi részről szüntelen ostromiák a Várat s azt nyugodni nem engedék. Ugyanazért a Lippai csata s utazás okozta fáradalom terheit kipihenendők megérkeztünk után másnap elszállásoltatánk ujjonnan OAradon én bizonyos Tedeschi és Zukovics kereskedő házhoz az egész szakaszommal mely utóbbi az épület hatulsó s keresztbe ujjannan épült részébe kapott kimutatott szállást én pedig az épület piaczra néző emeleti osztályába közel a tulajdonoshoz, hellyünk igen jó és alkalmas ( 337 ) vólt mint szinte elláttatásunk minden nap reményen felüli, mert a közlegénység saját szállásán minden nap három tál étellel láttatott el mig én s másik társam Kiss imre és Miskólczi Josef a gazdag úrral ebédelve úsztunk a bőségbe, mint saját fiait úgy láttatott el minket reggel korán kávét - ebédután ozsonnát s estve vacsorát theával, csájjal vegenc /?/ rendeltetett mindenkor számunkra ezen gazdag lakozásunkat néha néha csak az szakította félbe hogy néhány gojók repültek s száltal be busongva az étterem mellett mely vészmentes volt - üress szobába melynek már minden uttczára néző ablakait s falait öszve rombolta az ellenséges golyó mintegy irigyelve hol lakozásunkat, de nem kímélte meg a legénység hatulsó s távolabb eső kereszt lakását ( 338 ) sem a kóbori bomba hol a kéményt hol egyik v / vagy / másik közép falat szakasztva közibük, mindenkor minden veszély nélkül, - mely hasonló s számtalanszor ízlelt eseteket már fel sem vevénk nem csak mi sőt a háziak sem, annyira elvesztő ret- tentőségét a bombák hatása mindenki előtt különösen a házi szakácsnő ki bámulandó hidegvérüséggel könyökölt a legnagyobb ágyúzás közepette is a golyóktól rongált nagy terem bomladozott ablakaiba s nem egyszer csapódott a ház falához borzasztó ötéssel a repülő - s a szomszéd megyeház felgyujtására szánt bomba ezen nézdelése között, - mit fel sem vett. Ily körülmények között valánk Ó Aradon naponta gyakorlatokat téve őrködést teljesítve, mintegy két hétig a midőn egy délutánni parancs tudtunkra adá hogy estveli 10 orakor mindenki ( 339 ) utkészen a rendes gyülhellyére eláljon mi megtörténvén tovább mint 12 óráig csendbe lenni parancsoltatánk a piaczon, a midőn éjfél után mintegy 1 és 2 óra között az egész csapat talpra állíttatván, lassú menettel vezettetett a város néhány szűk uttczain keresztül mig nem egy füzes aljába megpillantánk a Maros vizét s annak innenső partján'kikötözött számos csónakokat dereglyéket, kompokat, a mellyekbe miután fegyvereinket a piaczon megtöltöttük néma csendbe beleülve, halált hordva és keresve a méla hold világától mely a fellegek úszó ködéből néha néha kibukkant, kisérti rém alakot mutatva haladtunk a futó viz hátán lejtős menetben a túlpartra, csak a lapátok zaja kavarva nemileg a halotti csendet, mely alatt sok valódi halál álmot szendergett. a túlparton éppen oly csendbe mint beülénk ( 340 ) szállottunk ki a lélekvesztő csónakokból a túlparton állomásozó ellenség őreihez közel de azoktúl észrevétlenül s szép rendbe felállittatván az Uj Arad alatti téglavetők háta megett, lassú menettel vonultunk két részre oszolva a Város fele. az egyik csapat ti / tudniillik / a Maros parton végig az OArad felölli oldalon mi pedig a túlsó Tömösvári oldal felöli a kertek alatt, s itt B Zselinsky hosszan kinyúlt roppant udvar kertjein keresztül a köfallan körülvett fő s uttczára v is / vagyis / piaczra nyíló udvarra értünk s itt állapodánk meg mig a másik csapat a Fehér hajóhoz czimzett fogadóba vonult el meglesni akarván s csellel hálóba keríteni kívánván az olt tanyázott várbelieket kik köz ( 341 ) zül többeket kik ott maradtak már elfogánk, de a nagyobb rész mely tanyázott árulók által az éj sötétébenni jövetelünk hírét meghalva vissza húzódott a Várba, s nem volt kedve onnan támadólag nyíltan kilépni hanem elkezdte nemtelen bosszúját tölteni végeden ágyú tüzelésével a néma falakon, mi annálfogva elszállásoltatánk a Városon először Uj Aradon, a Város minden ólairól biztosíttatott őrök által, a Vár kapuihoz vezető vonalakra eröss űrállomások rendeltettek én mintegy 5°d magammal egy nyomorult svábhoz szállásoltattam el hol éppen ellentétbe az OAradi életmóddal a legsilányabb elláttatásunk vólt mert a napontai felfont húst - mellyet ( 342 ) magunknak kelle beszerezni s haza hozni a mészárszékből, - többnyire csak saját levébe, ritkán kis zöldséggel v / vagy / tésztával öszve főzve valánk kénytelenek enni, de mind ez nem vólt baj. - mert hol
