Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár

274 Ekként a hadgyakorlatok minden ( 217 ) nemeiben kiképezve magunkat naponként vártuk a felsőbb parancsot hova indíttatásunk eránt, Mi nem sokára meg is érkezett, mely tudtunkra adá September 30n 848 Aradrai indulásunkat. A felszerelés gyorsan végeztetett, mindenki kék attilát, szürke nadrágot s Kossúth kalapot kapott, ezenkívül ki osztattak a fegyverzethez szükséges kardszijjak, szu­ronytok és tölténytáska, s nehány napig az elindulás napjáig tökélletesen felszerelve jártunk gyakorlatra, szűr szövetből készült Debreczeni szeredás szolgált bornyuul, mely hasonlóan velünk vólt a gyakorla­toknál. Az indulás ideje közelgetvén Sept 29n reggel a quartélyozo elöcsapat ki állott útnak indulandó, midőn hozzajok a Komaromi háznál többen egybegyülvén, be ( 218 ) szélgeténk, az utazásról, s egyszer­smind tanácskozónk minő meg ismertető jelt kellene viselni hogy feltűnők lennénk a hason egyenruhát viselő Orszg / országos / Nemzetőröktől, Mig végre találgatás után azon jó gondolatra jöttünk hogy kalapjaink melle kötendő hosszú veress szalag legyen a megismertető jel mit tüstént foganatositánk is mert meglepve a bóltókat az ott vásárlóit veress szalagot tüstént kalapjaink mellé tüzénk s úgy jövénk ki a boltbul mi a kék attillához igen jól jött ki, - Ez az eredete a Debreczeni Veress pántlikásoknak, mely később tettei által oly nevet s hirt vívott ki magának. A szállásoló csapat pedig indult útnak Varad felé, pompásan lobogván szélben úszó ( 219 ) veress pántlikájak, meglátva ezt töllünk, az indulási pa­rancs meghallására felgyűlt Önkéntes bajtársak, éljennel fogadtak s határozattá vált nállak mindnyájá­nak példánkat követni azért is seregestül lepték meg a boltokat, s mindet kiüriték a veress szalagéktól, úgy hogy az egész 2 Század már délre mind veress szalagot viselt, az uttcán minden felé lobogó veress pántikákat lehete látni annyira elönté e kisded csapat az akkor különben népes piaczot. Debreczenben éppen szüretek ideje vólt mikorra az indulás tűzetett, apám is és mostohánk bár tudták azt hogy szombaton indúlok, mindamellett egy pár nappal halaszthatandott szüretet gyermekökért el nem hagy ( 220 ) ták hogy legalább egy atyai, szülei jó szót adjanak útravalóúl a meglehet talán soha nem látható fióknak., De nem, ők haza nem jöttek azért se hát a mellett hogy egy írt is kiérdemelni nem bírok kinek csak az elkészületbe legkissebb segélyek nem járultak, s minden szükséges eszközöket a már Sept 1kezdve húzott napi soldbúl megtakarítva kellete beszereznem, még isten meg áldjon sem kisérhetett részökröl. A nap eltelt könnyebben mint valaha, Estve a Pfiai / Péterfiai / kertbe Rikkliéknél menék a szüretre hova hivatalos valék, itt jól időzve és borozva, szinte reggelig táncolánk mulatónk, Boka keserves majd lelkesítő zenéje mellett. Azomban reggel indulás s mindenem egy tőig szerte szélyel ( 221 ) e' gondolat, és az elhagyatott- ság mely maga elég indító ok vólt rám nézve hogy mielőbb távozzák a harczmezejére. - iszonyúan kínozott, azért is a társaság már oszolván a Rikkliék szekerén csak hamar a Városon terménk, én haza menék házunkhoz s azon mámorosán hozzá fogék az úti készületekhez, mit az ejjel egy perczet sem aludva reggelre csakugyan teljesítők s bagásiámat Bayler pistához vitetem, mint kiknek a szekerén valék utazandó, egyetlen Mari húgomtól búcsút véve elmenék, fegyveremet is Bayleréknél hagyám, azután elmenék a történendőkről tudakozódni értesülni, mire megtudám azt hogy a Városház előtti Szabadság térén állíttatunk fel s onnan lesz az indulás innen minthogy ( 222 ) még kora reggel volt pistával hozzá­juk indulók, innen pedig haza. már most utoljára, meg tudni hogy váljon jön é már valami résztvevő teremtés rokonaim közzül haza. talán örökrei elindulásom végperczeiben szülei vagy testvéri jobbját nyújtani s utolsó isten hozzádját mondani, s ime a fábrikánál jön szembe rám Neném ki gyalog a Martinkarói 2 mérföldről, onnan gyalogolt haza hol apám is szüretelt s honnan semmibe se került vón lovain haza nyargalni, de szegény Ő együgyü vólt, könnyen hivő, rá hagyta magát beszéltetni azon rossz lelkű mostohától, a csakugyan megnem látogatásra, így elmenék néném házához hol is früstökölök. De azután csak hamar ( 223 ) közel lévén az indulási 8 óra, néhány Krkát / krajcárkát / erővel kezembe tolva utolsó kéz szorítások közt távozók a kötelesség helyére, fegyveremet pistatól magamhoz veve, s holmimat a szekérre felpakoltatva. a Század már fennállott a Szabadság téren s estik sorakoztunk s szép renddel a Városház udvarára bementünk hol kört formáltúnk. s K Tóth Mihály ur a csak beférhetett népek előtt Pásztori áldását rebegé hozzánk, kérve a Magyarok Szabaditó istenét hogy adjon sikert és győzelmet, fegyvereinknek bátorságot s kitartást egyeseknek, Szabadságot a hazának nemzetnek, Ezekután Polgármester Poroszlay köny hullások között adá ránk a nép áldását, s helyező ( 224 ) bennünk az egész város bizalmát s köté szivünkre annak s a hazának szeretetét becsülletét, mely beszé­deket mind meg annyi dörgö éljenzés követte. Ezekután vezény szóra a Csapat vonult ki a Város ház udvaráról, a Zenekar buzdító hangjánál s meg sem állapodva csak egyes rendből kettős rendekbe felfejlődve folytattuk az Aradig nyúló utat, a Várad uttzai Kapu felé a legszebb rendbe temérdek néptömeg által kisérve iszonyú porfelleg közepett. A

Next

/
Thumbnails
Contents