Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Szabadi István: Révész Imre (1826-1881). Napló, igehirdetések, levelezés

264

___________________________________________________________________

tiszt Herglotz hadnagy alatt: „Berukkoltam, hadnagy uram!” Herglotz és a vadászok megörültek rajta; de a hadnagy kijelentette, hogy már nem vehet át, mert rögtön indulniuk kell - Karánsebesnek, aztán ki tudja - hova?!... „Hanem menjen be fővadász úr a városba, ott vannak, akiket szintén nincs időm behúzni, a profusz strázsán hat vadász Unghváry őrvezetővel - ezeket húzza be s aztán a város keleti részén van a század 2 muníciós szekere 2 vadásszal. Ezeket is vegye gondja alá s menjen velük amerre tud s jobbnak látja, minél előbb, mert itt időzniük már tovább veszélyes!... Isten velük! fordulj, indulj!” ügy lön! a két szekér tulajdonosa két Temes megyei sváb volt, képzelhetni, hogy ezek szerettek volna már hazafordulni övéikhez... Sajnáltam őket, de nem volt mivel felcserélnem. Tehát kénytelen - kelletlen jönniük kellett velünk. A markotányosnőktől kérdeztem: „akarnak-e velünk jönni?” „Igen!- mondák - hiszen ez a két vadász, aki a szekéren van, hites urunk!” „Jól van szeretteikhez menjenek hát azonnal a városba vásároljanak élelmi szükségletre valókat, de minden késedelem nélkül jöjjenek visz- sza... fél órát adok, mert annak leteltével indulunk Erdélybe - Bemhez!”

Úgy lön!... indultunk keletre jó csinált úton mentünk egész éjjel a lovak lépésben, mi gyalog és váltva a szekereken. - Fácséira érve láttuk halomban az ágyúgolyókat, elhagyott ágyúkat... Tehát itt is felbomlás van?...’’Igen - mondák a széledző katonák - Bem tábora feloszlott, Déva vára felvettetve - nincs többé erdélyi hadsereg!''...''Mit tegyünk?... Menjünk a Görgey táborába!”... Mentünk éjjel nappal, kevés időre állva meg etetésre - át a maroson Soborsinba. Itt minthogy a Maroson gázolva jöttünk át s a kasban levő 10000 keménytöltényt a víz felérvén, némi ázást kaphatott - megállottunk s a netalán ázott töltényeket a napra kiterítve magszárítottuk. Onnan tovább Radna felé. Útközben már találkoztunk előbb szórványosan honvédekkel; ezek mondták, hogy Görgey világosnál letette a fegyvert s ők ezek elől a hegyeken átszökve menekülnek!... Nem hittem el s letartóztattam őket s visszafordítottuk; de mind többtöbb jött s még tisztek is, akik becsületszavukra állították, hogy úgy van - Görgey tábora letette a fegyvert!... Elbocsátottam őket - arra a vidékre ahova valók voltak - hadd menjen haza a ki mehet!...