Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Szabadi István: Révész Imre (1826-1881). Napló, igehirdetések, levelezés
Öntsd szíveinkbe minden dühödet, Hogy ne ismerjünk könyörületet, Míg e gazok Közül a földön egy mozog! 1849. január 4-én történt, midőn a kancellárián nyugodtan dolgoztam, hogy szinte rohanva tört oda egy Fintay nevű megyei tisztviselő, ezen szavakkal: "Na fiú! Itt a vadásztoborozó, most vagy soha!" Én látva, hogy nem tréfál, miután megmondta a toborzó főtiszt Vimmer százados szállását, azonnal mentem és felcsaptam honvédvadásznak. Elmondta a kapitány, hogy az ezredkeret hat osztályra van tervezve két-két századdal, egy-egy század 150 legénnyel, mert itt egy tag két legényből fog állni, nem háromból, mint a honvédbaka- zászlóaljaknál. Nem nyakra akasztott szíjjon, hanem derékra csatolva lesz a tölténytartó és a vágószurony és nem közönséges sima csövű puskával, hanem szegletes stuccal lesznek fegyverezve, nem bakancsot hanem csizmát kapnak, nem kávészín vagy kék atillát s nadrágot, hanem szürke posztóból zöld eresztékkel készültet, nem csákót, hanem felhajtott szélű nemez kalapot lobogó kakastoll forgóval. Az ezredet Ormay Norbert, Munkácsról kiszabadított lengyel, "első honvéd Kossu th-vadászezred" címen Nagyváradon alakítja. (Az alakuláskor csakugyan ezt a nevet viseltük, de aztán nem vállalta a szabadságharcosok közt visszatetszőnek tartván a kiváltságszerű "ezredtulajdonos- ságot", s maradt az ezred neve csak "honvéd vadászezred". Kossuthnak csak annyi köze volt hozzá, hogy közülünk válogatták ki azt a 25 főnyi gárdát Debrecenben, mely Kossuth testőrségét képezte, környezetéhez tartozott, s a városházán az északi szárnyban az emeleten levő lakása ajtaja előtt két-két legény felváltva keresztbe tett szűrönyos fegyverrel őrt állt.) A toborzó kapitánnyal felesége is ott volt, s irodáját egy fővadász vezette. Mindnyájan előzékenységgel fogadtak, s jó óment láttak abban, hogy Nagykárolyban legelsőül oly egyén jelentkezett, aki Sárospatakon a híres református kollégiumban végezte már az alsó évi filozófiai kurzust (amelybe ugyan akkor még jogi és teológiai szaktudományok is voltak beosztva). Én miután testi fogyatkozásom miatt aggodalmat éreztem, [lehúzva az eredeti: kifejeztem] kértem vizitáció nélkül való bevétetésemet, amelyet azonban - hivatkozva a kapitány utasításból folyó kötelezettségre - határozottan megtagadott. Kijelentette azobnan azt, hogyha az 5' [láb] magasságból egy-két hüvelyk [utóbbi sző lehúzva ceruzával s fölébe írva: vonal] hiányzik is, de egyébként hibátlannak jelent ki az orvos, akkor ő okvetlenül bevetet (ez a záradék aggasztott, mert mintegy három éves koromban magas ugrásból lágyéksérvem is volt, amit rejtegettem, de talán az orvos figyelmét is kikerülheti). Ezt a lehetőséget megelőlegezve magamnak, s nagy bizakodásomban egészen elragadtatva kértem, hogy a nyílt toborzást én végezhessem délután, s ha az általam toborzandó és beváltakból egy transzport kitelik, akkor indítson azonnal Nagyváradra az ezredalakítás helyére. A kapitány elfogadta, zászlót s bandát rendelkezésemre bocsátott, s délután - csak rövid időre rá - már felcsapott 72 legény. Ebből a másnap reggeli vizitációban bevált 24, s engemet is - talán a kapitány előlegezett pártfogásával - alkalmasnak találtak, noha az öt láb magasságból csakugyan hiányzott egy vonal. A szükséges szó és írásbeli utasítást megadva még aznap délután elindított Nagyvárad felé mint "helyettes alvadászt és transzport kommendánst", azon felhatalmazással is, hogy Mezőpetrin két, Székelyhidon két és Félegyházán is két már nekik beált újoncot még vegyek fel, s így jelentkezzem 30 legénnyel Nagyváradon, a Frimont háznál székelő Ormay Norbert alezredesnél. A szükséges előfogatokra és élelmezésekre az előre kiszámított pénzt a kezembe adta - a "handgeld" 20 pengőforintot - elszámolás kötelezettsége mellett, amit kinek-kinek Nagyváradon fog kifizettetni. Honvéd vadász! Helyettes alvadász! Transzport kommandáns! Ki volt akkor boldogabb, mint én?! Kielégítve ezzel a hazáért, nemzetért meghalni is kész vágyakozás, vagyis legalább megelőlegezve ennek lehetősége. A Mezőpetri, Székelyliid, Biharfélegyháza állomásokon át négy nap alatt Nagyváradra értünk, mindjárt jelentkeztem az alezredes előtt, és átadtam a rám bízott legénységet. Igaz, hogy ezzel vége lett a hangzatos "transzport kommandáns"-ság "pünkösdi királyságának", de maradt ami fő, a tényleges hon- védvadászság. Szálláshelyeket a püspöki rezidencia, Bémer püspök által kaszárnyának átadott, földszinti termeiben rendeztek be. Kaptunk bútorzatul szalmát, amit a padlózatra vackoltak az én társaim, számomra külön készítettek egyet az irántam még mindig tartó figyelemből, melyen aztán felső ruhánkkal takarózva háltunk. Mielőtt azonban lefeküdtünk volna, bejött egy vadász, aki magát alvadásznak mondta, de az ezt mutató jelvénye - a galléron két felől páros fehér sujtás - hiányzott. Ripacsos arca, a mellén alól alig érő rövid inge, mely alól durva bőre kilátszott, nem mutatta azt a geargiet, de hát megtetszett neki az én 230____________________________________________________________________
