Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Szabadi István: Révész Imre (1826-1881). Napló, igehirdetések, levelezés
222 javaitoknak sőt életeteknek elvételét szándékolják, azaz benneteket kirabolni és meggyilkolni akarnának, vájjon gyáván odavetnétek-e nekik sok év fáradtságával keresett javaitokat ‘s mindezeknél drágább életeteket, vagy pedig elkeseredve és magatokat mindenre elszánva védelmeznétek javaitokat és életeteket, haszinte az megtámadóitok életének elvételébe kerülne is? Én úgy hiszem hogy közületek bárki, ha eszméletét el nem vesztené, inkább ez utóbbit mint az elsőt tenné; mert hiszen ezt saját természeti ösztöneink és jogaink kivánják és engedik meg. Avagy lássatok valaha csak egyet is az oktalan állatok közül, az utolsó féregtől az oroszlánig, melly midőn élete megtámadtatott végső erőmegfeszitéssel ne védelmezte volna azt, ha szinte az többek életének eloltásával járt is együtt. - Nem másként van ez a’ dolog a’ nemzetekre nézve; mert hiszen a’ nemzet nem egyéb mint több emberek társadalmi öszvesége; ‘s így miként egyeseknél úgy nemzeteknél is a’ természet örök törvénye megengedi sőt kívánja, hogy midőn a’ nemzet élete, önállósága vagy javai más ellenséges népek által megtámadtatnak: viszaverésére fegyvert fogjon, ‘s ezzel védelmezze magát, ha szinte a’ védelem ellenségének kiirtásába kerülne is. - Mindezekből következik az, hogy a’ fegyverforgatás eleitől fogva olly természetszerinti életszükségük volt a’ nemzetnek hogy a föld minden nemzetei közt mellyek vala éltek is most élnek, csak egyet sem mutathatunk fel, melly a’ maga hazáját, nemzeti szabadságát fegyverrel ne szerezte vólna és tartotta vólna fent; innen van az, hogy a’ legújabb időkben is a’ legmiveltebb népeknél is nem hogy kimenne szokásból a’ hadakozás és fegyverforgatás: desőt inkább alaptörvény által változatlanul el van határozva, hogy az országnak minden polgára életének bizonyos részében, a’ hazának fegyveres szolgálatot tenni köteles. - Ennél fogva kimondhatom én is és bizonyossággal kimondhatjuk mindnyájan azon igazságot, hogy a’melly nemzet gyáva, avagy rest vagy megátalkodott vólna a’ fegyverfogásra, az megtagadta magát a’természetet, és nem méltó hazája földének javaira, nemzeti szabadságára sőt az életére sem. De nem kell a’ nemzetnek a’ fegyverforgatástól és hadakozástól iszonyodnia és vonakodnia, mert azt saját nemzeti becsületének és dicsőségének fentartása kívánja. Egyeseknek szintúgy mint nemzeteknek van az anyagi vagy testi jóllétnél sőt magánál az életnél is becsesebb kincsök, melly nem más mint a’ becsület és a’ nemes tettek ‘s erényes élet által szerzett dicsőség; mellyek szintúgy ékesítik ‘s tiszteletre méltókká a’ nemzeteket, mint egyes embereknek, ‘s mellyek távolléte, amazoknak szintolly gyalázatjokra ‘s kárukra van mint emezeknek. És a nemzetek életének természete ‘s a múlt idők történetei úgy mutatják, hogy a’ nagyszerű nemzeti kincseket nem másként mint fegyver által lehetett és lehet kivívni fentartani és megszilárdítani. - Vólt egy nemzet a’ régi időkben, mellynek körében az édes anya paison feküvén és dárda mellett szülte magzatát; és midőn az iljunak harczba kellett mennie, az édes anya nem csakhogy nem sajnálta őt, sőt vidám lélekkel kezébe adván a’ paist, ezt mondá: Fiam! vagy vele, vagy rajta az az úgy harczolj és úgy küzdj hazádért, hogy vagy győzedelmesen jöjj vissza a’ paissal, vagy meghóltan hozanak azon vissza. - És az a’nép, mellynek körében ezek történtek, rettenetes, hatalmas, és szabad vólt mindaddig míg belőle csak egy polgár élt; és elenyészte után is neve és emlékezete tiszteletes, dicső és örökre fenmaradó lesz mindaddig míg leend ember a’ földön, ki a’ történetek könyvéből fölkeresi és kimutatja a’ nagyot és tiszteletre méltót. - Ellenben ha vóltak, a’minthogy voltak is ollyan nemzetek, mellyek a’ fegyverfogástól és hadakozástól iszonyodtak vólt, ezek dicsőség helyett gyalázatot, becsület helyett megvettetést kaptak jutalmul, ‘s magát az életet elveszítették és megsemmisültek, tanulságára a’ jövő kor népeinek, mellyek tán a’ fegyvertől vonakodnának. íme? Megemlíték és fejtegeték néhány főbb okot, melly meggyőzhet bennetek arról, hogy a’ nemzetnek melly életét javait, becsületét és dicsőségét megakarja tartani: a’ fegyverforgatástól és hadakozástól vonakodnia épen nem kell.És most, ezen eszmék folytán ‘s elmélkedésem berekesztéséül nemzetem éltére vetek nehány pillanatot. Ha elgondolom a' nemzet életének napjait, az ősz régiségtől fogva a’ jelenidőkig: úgy találom, hogy a’ nemzet több évezredes életében, a’ legújabb nehány évtizedet kivéve, alig van nehány év, mellyben ez a’ harczoktől pihent vólna; e’ nemzet élete folytonos harcz vólt; - ha végig tekintek a’ haza határin, nem találok talán egy lábnyomnyi földet sem mellyre e’ nemzet fiainak vére ne ömlött vólna; úgy van K. T. a’ mező, hol a’ ti marháitok legelnek, hol ti nyugodtan szántogattok úgy veszitek el a’ föld gyümölcsét, tudjátok meg harczok mezeje vólt hajdan, mellyen a’ ti apáitok bátorsággal és nemes elszántsággal küzdöttek s hol a’ vitézek lovai száguldoztak és a’ halálnak szellői lengedeztek. És lássátok mindezeknek ellenére tehetőséggel megmaradt és fennáll e’ nemzet, méltó csudálkozására mindeneknek; mert e’ nemzet nem ösmert semmi természetesebbet jobbat és méltóbbat mint a’ fegyvernek forgatását. - Azt mondják hogy a sasnak fia csak sas lehet, és az oroszlántól gyáva nyúl nem születhetik; óh bár adná e’ nemzetnek istene, hogy e’példa bételnék mirajtunk és a’ mi maradékinkon. És én
