Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
193 hez magok közt gyűjtött jelentékeny összeggel járultak.330 Most visszatérve életrajzom időrend szerénti folytatásához, a jogi pálya végeztével én is átmentem a teológiai pályára, de már a 2. évet bevégezni a bekövetkezett veszedelmes hazai mozgalmak miatt nem lehetett, és mint minden mozogható magyar ifjú, magam is fegyvert ragadni legszentebb kötelességemnek tartottam, és a Debrecen város által szervezett veres pántlikás gyalog csapatba állottam be, s mint ilyen vettem részt csak hamar a nevezetes Angyalkúti csatában, mi az aradi várból kitörő ellenség teljes visszaveretésével végződött Zurich főparancsnokunk vezénylete alatt. Később t. i. ugyancsak 1848 december havában csapatunk Debrecenbe visszahívatván, e csapatból alakult 68. rendes honvéd zászlóaljba lettem én is beosztva mint altiszt, és a zászlóaljjal ismét Aradra vezényeltetvén, folytonosan az aradi vár ostromzárolásánál voltam, mely idő alatt 1849 május havában hadnagyi rangot kaptam, és mint ilyen a vár átvételénél és megszállva tartásánál a derék Damjanich tábornok várparancsnoksága alatt szolgáltam mindaddig, míg végre a világosi fegyverletétel megdöbbentő híre hozzánk is eljutván, a várőrség az egész környéket már elözönlött muszka hadseregnek elég tisztességes feltételek alatt augusztus 13-án átadni kényszerült. Ekkor mint hadifogoly egy darabig muszka lovasság kísérete mellett, majd az osztrák hadparancsnokságnak átadatva osztrák csapatok őrizete alatt úgy a magam, mint szeretett hazám sorsa feletti méltó aggodalmak között ide s tova hurcoltatva utoljára is Marburgban mint kényszer hadköteles az újoncozás minden formaisága mellett a “Br. Hess” nevet viselő 49. számú német gyalogezredbe besoroztattam, és egyenesen Triesztbe, onnan Cattaroba szállíttattam, hol hazámtól, szüleimtől, barátaimtól és ismerőseimtől elszakadva egészen idegen ajkú nép és közvetlen, mondhatni ellenségeink közt száműzötten, amellett az újonc közlegényi bosszantások és tortúráknak kitéve éltem reménytelen napjaim sőt éveimet. Mert 4 hosszú év telt el addig, míg a sivár, minden tisztességes társadalom és szellemi foglalkozástól elzárt helyzetemben, még jobban elkeserítő azon gyászos esemény következtében, hogy itthon jó Atyámat is elvesztettem, sikerült nagy nehezen 1853 május havában 3 havi szabadságot nyerhetni, minek következtében május hó 5-én Cattaróból elindulva hosszas és nyomorúságos utazás után június hó 21-én Debrecenbe jó anyám és testvéreim ölelő karjaik közé haza is érkeztem. Ekkor minden vagyon és kereset nélkül nem volt mit tennem, mint bár mely kevés keresetmód után járni, így lettem alkalmazva az akkori megyefőnökségi irodában, ideiglenesen 80 krajcáros napidíjasi minőségben, hol egy pár hónapot töltve Tóby István úrnak, ki akkor szinte a megyei főnökségnél hivataloskodott, jóakaratú ajánlatára az akkori megyei felosztás szerént Észak-Bihar megyéhez tartozó Margittai járás főszolgabírója Kecskés Lajos úr mellé vitettem fel egy forint napidíj és teljes ellátás feltétele mellett, mi által sorsom kedvezőbbre látszott fordulni, úgyannyira, hogy midőn az 1854. év végefelé a szolgabírói hivatalok új szervezetet nyertek, a margittai szolgabírói hivatalnál továbbra is meghagyattam, és mint fogalmazó díjnok a hagyatéki ügyek elintézése körül lettem alkalmazva, mígnem az 1859. évben hazánkra a szabadság fénysugara, bár fájdalom, igen rövid időre derülvén fel,331 a régi megyék megalkottattak, és akkor Bihar megye bizottsága a feloszlatott margittai árvabizottmány által kezelt árvaügyeknek községenkénti elkülönítése és rendbeszedése, valamint azoknak a községek kezelése alá leendő átadásával egyiket engem is megbízott, mely munkálatot az 1861. év végén bevégezvén ismét hazajöttem, de már egy újabb szigorú kormány alatti városomba. Helyzetem tehát ismét csaknem kétségbeejtő lett, mert az idő csak haladt felettem, és én még mindig semmi sem voltam, de hála a Gondviselésnek és azon kétségbeesnem nem engedő önuralomnak, hogy munkám után még is meg kell hogy éljek, hozzá fogtam végzett jogi tanulmányaim ismétlése s az akkor érvényben levő törvények tanulmányozásához, azután ügyvéd vizsgára bocsáttatásomért folyamodtam, mire 1862. év június havában terminust is kaptam. Eközben történt azonban, hogy ugyancsak 1862. év március havában érkezett egy az érsemlyéni közbirtokosság és elöljáróság aláírásával ellátott határozott, személyemhez szóló meghívás az üresedésben levő községi jegyzői állomás azonnali elfoglalására, mit én minden gondolkodás nélkül el is fogadván, állásomat egy hét eltelte alatt el is foglaltam, azonban az ügyvédi vizsgára már megkapott terminus kedvezményét sem akarván mellőzni, a vizsgaletétel végett június havában a fővárosba, Pestre utaztam, és fáradozásomat siker is követte, mert nem több, mint egy pár hét alatt mind a köz-, mind a váltójogból nyert ügyvédi oklevelekkel térhettem vissza semlyéni állomásomra. 330 A kényszersorozottaknak 1852 után volt lehetőségük pénzbeli megváltással szabadulásra. 531 A francia-piemonti megállapodás után, a készülődő európai (Habsburg-ellenes) háború idején a román fejedelemségeket egyesítő Alexandra Cuza hozzájárult ahhoz is, hogy országát a magyar felszabadító seregek támaszpontjául használják. Kossuth már 1859 februárjában tájékoztatást küldött Magyarországra, hogy alkalom kínálkozik a függetlenség kivívására.
