Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
187 va. A sereg nagy részének, a magyar kormány rendeletére Budavára bevétele végett vissza kelletvén vonulnia. A mi ütegünk is, mely nyolc gránátvető ágyúból állott, Budavár bécsi kapujával szemben a Kálvária-hegyen állást foglalván, részt vett az ostrom-míveletekben, és a magyar fegyver utolsó dicsőséges ténye, Budavára bevétele, 17 napi ostrom után végrehajtva lön. Ütegparancsnokunk engemet, mint több csatában és ütközetben részt vett tizedest és irányzót tűzmesterré nevezett ki. Ezen minőségben vettem részt az oroszokkal Győrnél, a Komáromnál és Zsolcánál történt küzdelemben. Ezentúl ütegünk többé tűzbe nem vezényeltetett, és bár a debreceni csatakor az egész felső tábor - a Nagy Sándor hadtestén kívül - Vámospércsen volt, mégsem küldetett segítség a veszélyben forgók részére. Az oroszok debreceni győzedelme és a táborban az intelligens elemet elfoglalt azon gyanú, hogy Görgei fegyverletételre készül, egészen lehangolta a hadsereget, és amitől annyira rettegtünk, valósággá lett Világosnál, és egy sötét lappal gazdagítá történelmünket az a férfiú, aki katonáinak iránta nyilvánult törhetetlen ragaszkodását és nemzetének benne helyezett bizodalmát egyéni ambíciójának áldozta fel.309 A világosi katasztrófa után, a muszkáktól kísért magyar tábor Sarkadon pihenőt tartván, én egyenesen házunkhoz mentem, már akkor özvegy édes anyámhoz és polgári ruhát öltve, feltűnés nélkül visszamaradhattam. Az elöljáróság megtudván honmaradásomat, felkért a leányok tanítására, mit ideiglenesen felvállaltam és vezettem karácsonyig. Ünnep után Debrecenbe mentem oly szándékkal, hogy tavasszal valamelyik egyházba fitanítóul megyek. Úgy is lön: Szalacsra vitettem ki, hol három évig működtem. Az 1853. évi május elsején kápláni vizsgát tévén a Szepességre mentem és 9 hónapi ottlétem után 1854 tavaszán bihardiószegi egyik lelkész, Lukács Mihály mellett segédlelkész és öt évi káplánkodás után 1859-ben kiskereki helyettes, majd rendes lelkésszé lettem. Azóta itt élek háborítatlan békességben híveimmel, várva amaz utolsó nagy ellenséggel megvívandó harcot, melyben bizonnyal én fogom a rövideb- bet húzni... Succedunt novi: veteres migrate coloni.310 Kiskereki 1882. december 15. Némethy Lajos Született Debrecenben, 1826. március 15-én, közrendű szüléktől. Tanulói pályáját végezte a debreceni főiskolában. Éspedig az elemi iskolákat 1832-1836; a közép osztályokat 1836-1842; a bölcseleti, jogi és hittani tanfolyamokat 1842-1848-ig. A hittanszaki folyam végeztével esküdtfelügyelővé neveztetett ki, és mint ilyen négy éven át a főiskolában tanított, lelesen az 1848—49. évben az 5-6. elemi osztályokat, 1849-50. évben a gimnázium 3. osztályát; 1850-51. évben a gimnázium 5. osztályát tanította. Az 1851— 52. évben az első éves diákok - novíciusok - prézesévé311 neveztetett ki, és mint ilyen a nevezett iskolai évben a matézist, görög nyelvet és történelmet tanította. Az 1852. évben tartott őszi egyházkerületi közgyűlésen az újonnan rendezett 8 osztályú főgimnáziumunk rendes tanárául megválasztatott, mely hivatalát viselte az 1858. év május első napjáig. Az 1848^19. évi szabadságharcban, mint debreceni nemzetőr részt vett, s mint ilyen sebesüléseket és fogságot is szenvedett Erdélyben. Mint vallástanár, a lelkészi képességi vizsgát az 1853. évben letette, majd az 1855. év augusztus havában lelkésszé felszenteltetett. Az 1857. év őszén a berettyóújfalui ev.312 református egyház lelkészévé megválasztatott, mely állomását azonban csak az 1858. év május elsején foglalta el, és folytatta az 1872. év április végéig, mely idő alatt egyházmegyei főjegyzővé, majd tanácsbíróvá is megválasztatott. Az 1872. év tavaszán a debreceni ev. ref. egyház rendes lelkészévé boldog emlékezetű Nagy József utódául megválasztatván, ezen állását ugyanazon év június 8-án el is foglalta, és itteni lelkészkedésének 25. évét, jó Istenünk kegyelméből, folyó év június 8-án betölti; mely 25 év alatt lelkészi hivatala mellett az iskolaszék elnökségét is folytonosan viselte. Az 1882. évben pedig egyházkerületi tanácsbíróvá választatott. Az 1896. év július havában őfelsége, apostoli királyunk legmagasabb kegyéből magyar nemességet nyert, “Újfalusi” előnévvel. Debrecenben, 1896. május 3. 309 Az események után évtizedekkel keletkezett önéletrajzok az emlékeken túl, néhány ponton a bűnbakkeresés évtizedes közhelyeit is tükrözik. 310 Régiek, távozzatok, jöjjenek az újak. Lásd Margalits Ede: Florilegium. Budapest, 1895.107. 311 Prézes (praeses) = elöljáró, vezető. 312 Evangéliumi. A két protestáns felekezet elnevezése ekkoriban a helvét, illetve ágostai hitvallású evangélikus volt. A református _e|”jházkésőbMúvatalosanjshasználtaaz^evanj^
