Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
179 sítve ezektől is, a szabadsággyilkosok sokszorta nagyobb csordáit is legyőzendi. Ámde, hogy az igazságos isten segedelme bennünket folytonosan gyámolítson, hogy a moralis erő vitéz seregünket és egész nemzetünket egyiránt megtörhetlen kitartásra, ernyedetlen bátorság és áldozat készségre lelkesítse, a ti buzgó, fáradhatlan közremunkálástokra van a hazának szüksége, hazánk minden vallás felekezetbeli lelkészei! Ti tehát lelkészek! Kiknek ajkairól függ a nép szive, kiknek azon magasztos hivatás jutott, hogy a vallás, emberiség és igazság szent érdekeit e’ földön az alkalmas szó hatalmas fegyvereivel kiküzdjétek; ti, kik az isteni gondviselés által hivatva vagytok a világ isteni megváltójának tanai, evangelioma által megállapított lelkiösméret és népszabadság előharczosai gyanánt állani hű népeitek élén - lelkészek! ébredjetek, buzduljatok fel! Nagyszerű és szent munka vár reátok, és szólít fel benneteket, megfeszítni értelmetek minden erejét, kebletek minden buzgalmát! A muszka készül betörni hazánk leigázására! Lelkészek! Nem ismeritek-e barbár és zsarnok hatalmát? Nem tudjátok-e, hogy ő hol magát megfészkeli, ott vége a lelkiösméret és vallás, vége a nép szabadságának? Nem tudjátok-e, hogy a hol fegyvere győz, ott a miveltség, tudomány, józan felvilágosodás, emberiség sirba száll, ott a butaság, vakbuzgó babonahit sötét borúja terjed el a rabszolgaság nyomán? Nem tudjátok-e, hogy a merre csak zsarnoki vasvesszejének hatalma kiterjed, ott a szeretet istenének ösmerete száműzetett, ott a legkíméletlenebb türelmetlenség, a legkegyetlenebb, semmitől nem iszonyodó vallásüldözés üti fel sötét uralmát? Avagy nem emlékeztek-e, hogy alig egy pár éve, pogányoknak bélyegzett bennünket, egyéb keresztényeket buta népeihez kibocsátatott nyilatkozatában? Nem olvastátok-e a történet lapjain, milly borzasztó kegyetlenséggel térítette saját vallására azon számos görögszertartásu katholikus népeket, kik Liüivaniában, Podoliában és Volhyniában hatalmának vasvesszeje alá jutottak? Miképen kényszerité a népet papjaival együtt elhagyni ősei vallását? Hány tiszteletreméltó püspök és lelkész, kik az óhitre áttérni vonakodtak, lett akkor szánandó áldozatává a legborzasztóbb kínzásoknak! Hány vallásához híven ragaszkodó hős lélek, kiket a kínzások megtörni vagy meggyilkolni képesek nem voltak, űzetett Szibéria jeges vadonaiba, honnan nem volt többé számokra szabadulás. Nem emlékeztek-e azon vérfagylaló iszonyatosságokra, mellyeket még csak néhány év előtt is védtelen, gyönge apáczák ellen elkövetni nem iszonyodott, egyedül azért, mert kath. vallásuak voltak. És ti prot. lelkészek, tekintsetek Lieflandra, Eschlandra, Curlandra. Milly szomorú állapotra jutott az ev. vallás ott a türelmetlen muszka ezerféle bosszantásai, korlátozásai, tilalmai miatt! milly kínzásoknak voltak, sőt vannak is kitéve a védtelen lakosok, mivel az istent más módon imádják, mint mikép a zsarnok akarja; mivel egyházaikban s iskoláikban több ismeretekre, nagyobb felvilágosodásra törekednek, mint mennyire őket a zsarnok czár szorítani szeretné, hogy a rabszolgaságot eszméletlenül, egykedvűen tűrhessék. És cselekszí mindezt kiszámított rendszerességgel egyedül azért, mert minden más vallást kiirtani azon elvei közé tartozik, mellyekre zsarnokságát alapítva gyilkolja a népek szabadságát, terjeszti a rabszolgaságot. Fel tehát hazánk, nemzetünk minden vallás felekezetbeli lelkészei! A muszka, midőn polgári és nemzeti szabadságunkat tiportatni küldi be zsoldosait, a muszka ó-hiten kívül harczot üzen egyszersmind minden más, pogánynak gúnyolt keresztény vallásnak! Tudja ő, hogy az igaz keresztényi tanok, legsükeresb forrásai, legerősebb védbástyái a nép polgári szabadságának. És nem hiszi befejezettnek a szabadság elnyomásának ördögi munkáját, mig annak forrását s védfalát az igaz keresztény vallást, a lelkiösméret bilincsekre verése, az evangeliomi fáklya világának eloltása által ki nem irtotta, vagy legalább butaság jármába nem hajtotta. Fel tehát hazánk, nemzetünk keresztény lelkészei! Ő, a ravasz zsarnok kettős harczot készül vívni ellenünk; harczot a nemzeti s polgári szabadság, harczot a vallás és lelkiösméret szabadság ellen. Mert ne higyjétek, hogy majd kivonuland, ha nemzeti szabadságunkat bilincsre vernie sikerült. Ne higyjétek, hogy gyámságáért semmi jutalmat nem igényel a hitszegő habsburgi háztól, melly magát karjai közé dobta! Tekintsetek az aldunai tartományokra! zsarnokságának ravaszság és önérdek fő eszköze és rugója. Örömmel ragadja ő meg az alkalmat, midőn az isten büntetéséből eszét vesztett habsburgi ház magát karjai közé veti, hogy szabadságra törekvő népeit leigázza, tudván, hogy nemzetünk szabadságával egyetemben a népeitől gyűlölt habsburgház (!) is áldozatául esendik telhetetlen hatalom-terjeszkedési vágyainak. Tudja ő, hogy jutalmául mostani segedelmének korlátlan hatalom és ural
