Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
35. 175 Szoboszlai Pap István: (1849.) Március Tizenötödiki évfordulati országos ünnepély alkalmával a’ debreczeni helv. hitv. egyház nagy-templomában előmondott könyörgés TtREN Szabadságharci Gyűjtemény Hozzád jövünk, népek ura, földnek ura, mennynek ura! Nemzeti ünnepet szentelve dicsőitésedre jövünk Te hozzád ma, megújult nemzet-életünk évnapján; a’ napon, mellyet Te választottál, Te rendeltél, hogy lenne ez a’ magyar nép között elfogyhatatlan emlékezetben nemzetségről nemzetségre. Hozzád jövünk e’ nagy napon, mi istenünk! hozva zsámolyodhoz hálaérzetet, sziveinkben ömledezőt: hozva zsámolyodhoz panaszt, elkeseredettet; hozva elődbe könyörgést, forróan buzgót, esdeklőt. Atyánk! nyisd meg egeidet hálaszavunk előtt, mellyet hozzád emelünk régi időkbeli irgalmadért, jótéteményidért. Mert a’ mi füleinkkel hallottuk mi, atyáink beszélték nékünk, minémü dolgokat cselekedtél légyen az ő idejökben 's régtől fogva nemzetünkkel. Tudjuk mi, hogy Te hoztad ki távol világrészből e’ népet és Te helyhetted e’ megáldott földre; Te őrizted ezt itt, ezer viszontagos évnek folyta alatt; annyi idegen, rokontalan, sokszor ellenséges népnek közepette; annyi háborgattatás, annyi ostrom, és veszélynek közepette. Uram! bizony Te voltál, csak is Te lehettél, e’ népnek hajléka eleitől-fogva minden időben. Te voltál ennek erős bástyája, őriző pásztora, Istene, e’ mái napiglan. Hálaszavunkat emeljük hozzád a’ kegyelemért, mellyet legközelebb megújítottál mi rajtunk, midőn a’ múlt évnek ezen napján polgári életünkben uj eget és uj földet hoztál létre hatalmason; midőn törvényeket adtál nekünk, ha nem is saját kezeiddel füst és mennydörgés köztt kőtáblákra Írottakat, de csakugyan törvényeket, mellyeket lelked sugallott, lehellett; törvényeket, akkor a’ béke csendes fényében szivtábláinkról törvénykönyvünk tábláira átirottakat. Adtad nekünk törvényeit a’ szabadságnak, mellyre Te hívtál minden embert, igy minket is; mellyre Te hívtad a’ népeknek mindegyikét, a’ mi népünket is. Adtad nekünk törvényeit a’ szabadságnak: hogy istenségednek bennünk lakozó szikráját, a’ világoskodő józan észt, ne gátolja többé nyilatkozataiban földi korlátlan hatalom, de szólhasson közöttünk ezentúl a’ száj a’ szívnek teljességéből; hogy ne légyen többé honunkban sem a’ Sión sem a’ Garizim hegyéhez302 kötve a’ Te imádásod, de minden lélek akadály nélkül járulhasson hozzád imájával, hite és meggyőződése szerint; hogy, mint sajátját, úgy mivelhesse már földjét e’ honban a’ szántóvető 's élhessen ez, élhessen minden sors- és helyzetbeli, munkájának őt illető hasznából, verítéke gyümölcséből 's egye itt ekképen mindenki örömmel maga-kereste kenyerét; hogy ne légyen többé e’ nemzetnek java idegen népek érdekének föláldozva, de fejlődjék e’ nép akadálytalanul és emelkedjék magosra független önállóságában; hogy ne gátolják többé ennek előhaladását kormányzók, kik idegen népből való férfiak és e’ népnek nem attyafiai, de sőt dajkálják ezentúl 's ápolják közöttünk a’ hazát, mint közédesanyát, saját szülöttjei, növeltjei, kebelének szerelmei. Adtad nékünk ugyanakkor törvényeit az egyenlőségnek, hogy miként te nem vagy személyválogató, de minden nemzetségből kedves előtted, a’ ki téged fél és igazságot cselekszik, - úgy mi közöttünk találjon különbség nélkül ótalmat a’ törvényekben, valaki azokat tiszteli 's megtartja; hogy hordozza e’ hazának minden fija, erejének mértékéhez képest, a’ polgári társas-élet mellőzhetetlen terheit, részesüljön viszontag annak áldásaiban, jótéteményeiben. Adtad nékünk törvényeit a’ testvériességnek, hogy szolgaságból fiuságra vétetvén föl ’s béfogadtatván az alkotmány nagy házába, kik ekkorig kívül valának, a’ nép milliói, - valamint Te benned egy atyát imádnak ott főn, úgy egy köz-anyát ösmérjenek, szeressenek, tiszteljenek itt e’ földön a’ hazában. Áldott légy Atyánk! a’ törvényekért, mellyekben igy nyilatkoztad ujászületésre vezérlő szent akaratodat ’s mintegy uj szövetséget szerzettéi Te magad és népünk között. És légyenek Tőled megáldottak életökben, megáldottak még hamvaikban is, nemzetünknek Mózsesei, kik által e’ törvényeket adattad, írattad. Óh! de halld meg, irgalmasságoknak Attya! hálaszavunk mellett, panaszunknak szózatát is, melylyel elődbe járulunk. Nem pörelünk mi Te veled, Urunk Istenünk! meghiúsulta miá szép reményeiknek, mellyeket uj törvényeinkből meriténk; nem pörelünk Te veled a’ nyomorúság miá, melly a’ jobb napok várása közben és 302 Feltehetőleg Gaál József (Született: 1811. december 12.) A szabadságharc idején Szatmár megye főjegyzője.
