Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
173 vert, mig a zsarnok-vértől ázott magyar kanaánon a népszabadság hajnala fel nem virul! hogy nem leend addig nyugalom sziveitekben, nem könyörület a zsarnokok iránt, mig a haza mentve nem lesz! így esküdjetek, és igy cselekedjetek! Miután e szentesküt kebletökben megtevétek, egy nagy kötelességet ne feledjétek, mint egyedüli tényezőjét a haza megmentésének: bizalom a kormány és annak elnöke iránt, bizalom a hongyülés iránt. Tekintsétek a kormány minden rendeletéit és parancsait úgy, mint Isten szavát, mellyet ha nem teljesittek, mellynek ha nem hisztek, s nem engedelmeskedtek, el kell vesznetök, s vesztetöket megérdemeltétek. Bizalom azért a kormány és hongyülés iránt! Kik a bizalmatlanság mérgét akarnák szivetökbe csepe- getni, tekintsétek mint ellenségét a hazának, mint ellenségét a népszabadság szent ügyének. Vessétek meg az illy gazembereket, vagy ha mérges szavok fulánkja megfertőztetné a becsületes kebleket is, tegyétek ártalmatlanná, dobjátok ki társaságtokból 's űzzétek el magatoktól; mint a rühes állatot. És ti Isten szolgái! Egyházi személyek! kikre van bízva a nép erkölcsének tisztítása és szilárdítása! kikre van bízva a nép lelkének felvilágosítása! Oh! világosítsátok meg a népek lelkét, hogy setétségben ne járjanak. Erősítsétek a népek hitét, hogy ne csüggedjenek ügyünk győzedelmében! Oh! tegyétek ezt! hiszen ti Isten emberei vagytok, s az önvédelem szent harcza, mellyet nemzetünk vív, - Isten parancsa! a népszabadság szent eszmélye, - mellyért küzdünk - Isten törvénye, Isten akaratja! Nézzetek a hajdankor szent papjára, Kapisztranra, ki kereszttel kezében járta be a hazát, 's lelkesítette, 's gyűjtötte a vad török elleni harczra az Isten népét. Lelkesítsétek a népet ti is a szent harczra, tanítsátok bízni és engedelmeskedni a honkormányának s annak elnökének, úgy mentve leend a haza! Szanka 33. Vidasics Ede felhívása 1849. február 1. Közlöny A’ lovas és gyalog sorezredek parancsnokai fölkéretnek: miszerint abbeli jelentésöket, váljon ezredeiknél a' tábori lelkészi állomás jelenleg már be van-e töltve? vagy netalán ezentúl betöltendő lenne? valamint a' már jelenleg e' minőségben működő egyének neveit, és jellemjegyzékét; úgy nem különben a' vezényletük alatt lévő katonaság létszámát, tekintettel a' külömböző vallásfelekezetekre, kellő intézkedések megtétele végett a' hadügyministerium hadlelkészi osztályába minélelőbb beküldeni szíveskedjenek. Debreczen, január 31. 1849. Vidasics Ede tábori főlelkész 34. G. J.: Református esperesekről 1849. február 24. Közlöny Nehéz időket élünk; a' szétoszlottaknak hitt fellegek ismét fenyegetőzve tornyosulnak szabadságunk ifjú csemetéje fölött; a' camarilla mint tört fejű kígyó, minden izmait megmozdítja, 's halálos rángatődzásával felkölti a' pokolnak vak eszközeit, hogy kisértsék meg összeszedni rombolt erejűket, 's próbálják kitépni a’ nép kebléből a' szabadság örök zöldjét, 's helyébe állítsák fel, halál és sápadt irigység jelképéül, a1 sárgafekete lobogót, hogy alatta, miként a' gyász emlékű három századok folyamában legyen nyomorult, legyen az önkény igavonó barma e' kicsigázott magyar. De hiszek nemzetem védistenében, hogy e' gyalázatos törekvés megsemmisül, az önerejében büszke nép vészt nem rettegő kebelén! Hiszem hogy a' nép lelkesültebben áll szép jövője küszöbén, erősebben tartja vas ujjai közt a’ szabadság felnyitott kapuját, mint sem azt, a' sötétség szolgái tolvajkulcsokkal újra bezárhatnák! És hogy annál rendithetlenebb legyen a' nemzet, szükség, hogy mind azok, kik hazánk egy dicső
