Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
170____________________________________________________________________ nyosan kivívandják, s annak édes gyümölcseit maradékainkra is átbocsátandják. - Biztosítja nemzeti igazságos ügyünk győzedelmét a föld minden részeiben felébredt szabadság szelleme, melly még azon esetben is, ha fegyveres erőnk meghajolna is elleneink erőszaka előtt, mind cherubóriás lángszablyáival fogja megsemmisíteni a népek szabadsága ellen feltámadott istentelen ármányt. - El, eljő az Isten, és nem hallgat; megemésztő tűz vagyon ő előtte, és körülötte erős forgószél. Zsolt. 50. És midőn már minket Jézusunk példája, igazságos ügyünk bizonyos győzedelmével biztat meg: jertek kér. társaim! hogy bátorságunk, lelkesedésünk annál erősebb lehessen, közelebb ahoz, kinek szenvedéseiben béketürést tanulhatunk, győzedelmeiben győzedelmet reményihetünk. Itt e szent jegyekben - úgy tetszik nekünk - közelebb áll hozzánk Jézusunk. Itt ugyan a megtörött kenyérben, s a kiöntetett borban, csak szenvedést, csak kínos halált látunk, de tudja lelkünk a dicsőséget, mellyel az igazságért kiállott nehéz harcz megkoszorúztatok. Jertek egyesüljünk itt szorosan Jézusunkkal, tanuljunk tőle szenvedni, tanuljunk igazságos ügyünk mellett tántoríthatlanul harczolni. Ha mi is nemes harczunkat csüggedetle- nül megharczoljuk - pályánkat állhatatosan megfutjuk: végezetre letétetik nekünk az igazság koronája, mellyet az igaz Isten megad nemzetünknek ama napon. Amen. 29. Szoboszlai Pap István körlevele 1848. december 30. TtREN Szabadságharci Gyűjtemény A' Superintendenstől Esperes n.t. Kocha István297 urnák. Szép példák jöttek már köztudomásra, magasztos példái a' forró honszeretetnek, mellytől hevülve városok 's különböző hitű egyházak felajánlották harangjaikat, álgyukká átöntetés végett, veszélyben forgó hazánknak. Nekünk semmiben nem lehet, nem szabad elmaradnunk, mi az imádott hon megmentésére, a' szabadság kivívására segédeszközül szolgálhat; semmiben nem, mi az olly sok oldalról meg támadott, annyi gonoszsággal ostromlott nemzet Szent ügye iránti hő lelkesültséget tanúsíthatja. - Én elégnek tartom, ugyanazért kérem, ez egynéhány szót gyülekezeteinkhez körlevél utján sietőleg eljuttatni; 's meg vagyok győződve, hogy á fennérintett fénylő példák, mint már eddig is találtak követőkre, általánosan követve leendenek, és harangok lesznek, sőt nélkülözhető Szent edények is lesznek, áldozatul téve a' hon oltárára. Hiszen úgy is, ha hazánk, szabadságunk veszve lenne: és az lehetne harangjainknak rendeltetése, hogy halotti bús hangon siratnák az elpusztult egyházakat, az ismét letiport vallásszabadságot; Szent edényeink pedig vagy ellenség szentségtelen kezeibe esnének ragadományul, vagy - közgyászhoz nem illő ékszerekül - rejtekben fognának heverni. Ellenben megmentetvén egyszer a' haza, 's kivívatván a' szabadság, mint ezt az igazság Istenétől másként várnunk nem is lehet: harangok nélkül is égig harsogand győzelmi énekünk, drágább edények nélkül is mennyei lánggal lobogand vallásos buzgalmunk, 's aztán lesz felvirulandó egyházainknak erejök visszaállítani mind azt mit most önfentartásuk végett is, á legüdvösebb czélra feláldozandanak. Illy hazafiui áldozatok hadd tüntessék ki közöttünk kezdetét az uj évnek, mellyben adjon Isten a' haza, a' szabadság Szent ügyének fényes diadalt, a' diadal után nemzetünknek dicső létet, virágzást és boldogságot. Debreczenben, December 30-án 1848. Szoboszlai Pap István. 297 Kocsa István túrkevei lelkész, 1848-49-ben heves-nagykunsági esperes.
