Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
18. 158__________________________________ Könyves Tóth Mihály: Debreczen népéhez 1848. szeptember 27. Alföldi Hírlap I. Szüret van. S Ti én népem! lakomáztok vígan házastársaitok, szerelmes rokonaitok, jó barátaitok vendégszerető magyar társaságában. Örömeiteket nem irigylem. Sőt könyörgöm, hogy a magyarok istene ítéljen titeket e föld birtokára méltóknak az időknek végeiglen, s adjon bőv és víg szüretet évenkint. - De, Megértetted-e oh nép! mit jelent az, hogy “Isten méltónak ítéljen e föld birtokára”; tudod-e “mikép leszesz méltó” Debreczen városának egy vármegyeéhez hasonló kiterjedésű széles földtábláira? Akkor és úgy leszesz méltó, ha, midőn megszeged ez évi búzából sült kenyeredet, mellé veszed a jó darab pecsenyét vagy szalonnát, s jóízűen iszol rá kertednek vagy az érmelléknek erőt adó borából: a kenyér, a hús, a szalonna, a bor mellett megemlékezel azon katonákról, honvédekről s nemzetőrökről, kik feltartóztatták a vad ráczok dúló csoportjait, s fegyveres erővel, sokak életének föláldozásával eszközölték ki számodra, hogy te itt az alföld rónáin békességben arasd le tanyád termékeit, békességben legeltesd gulyamarháidat, békességben hizlald nyájsertéseidet s békességben szüreteld be kerteidet. Akkor és úgy leszesz méltó e föld birtokára, ha a háládatos megemlékezést cselekedettel bizonyítod be, és nem összedugott kezekkel halgatod az aldunai vidékeken küzdő magyar honfiaid harczait, hazád nemzeted veszélyes körülményeit, segély utáni kiáltásait. És én hiszem, - s hogy hitemben csalatkozni nem fogok, tudom, - hiszem, hogy a vészórának minket felhívó szózatára a debreczeni nemzetőrök lelkesedve ragadnak fegyvert megmenteni téged, a népek milliói között egyedül álló magyar nemzetem! Hiszem, hogy a debreczeni nemzetőrség, nem mint a vadállatilag dühöngő rácz, de mint méltó boszúra elkeseredett erős vitéz, össze tudja, össze fogja rontani, taposni mindazokat, valakik nemzeti életének szive felé gyilkos tőrt merészelnek emelni, irányozni. Ki a magyar nemzetet fenyegető veszélyekkel ismeretes, és még sem lelkesedik fel hona s nemzete védelmére, vagy talán még félrevonul s elhúzódik: azzal nincs egy szóm is. Ez vagy hazaáruló, s ennek nyakára csak kötél kell; vagy olly bivaly természetű gyáva, kit csak az orosz kancsuka tud felmozgatni, s ennek nyakára csak bivaly-járom kell. De ha ezekhez nincs: van szóm tihozzátok, köznép erődús és józaneszű tagjai, kik egész héten keresztül, kívül a városon dolgoztok, s csak kószahírek után tudtok ennyit “baj van” “a ráczokkal van baj”. Nem elég csak ennyit tudni. Igazán kell tudni “Mi a baj” s tudni kell azt is “Kik okozzák a bajt, az igen nagy bajt”. Én törekszem e két országos érdekű kérdésre érthetőleg megfelelni. Nagy, igen nagy baj van. 1. Mert Országunk alkotmányos életét halálos veszély fenyegeti. 2. Mert az Ország-adta emberi jogokat egyesek akarják embertelenül összetaposni. 3. Mert a magyar nemzet ellen irtó háború kezdődött, s foly. 4. Mert a világosság minden szövétnekét, s igy reformált vallásunk világosságot terjesztő szövétnekét is - nem, mint régibb időben, különböző hitfelekezetek hit-elvből, hanem a semmi vallást sem tartó istentelenek, ördögi gyülölségből - erőszakos fuvalattal csapdossák s kioltani törckesznek. A két első baj az ország minden nyelvű lakóit illesse meg. A harmadikra minden magyar rázkódjék fel zsibbadásából. A negyedik baj titeket állítson erősb talpra magyar reformátusok. Az ellenségeket is megnevezem: 1. Camarilla. 2. Reactio. 3. Barbar csorda. 4. A sötétség ördöge. Ez ellenségeket én egytől egyig megfogom ismertetni veletek e lapokban. Kifejtegetek és megmutatok előttetek mindent népszerűén, tisztán, érthetőn. Miután pedig a szükséges előisméreteket e lap utján közöltem: ugyanezeket bővebben és élőszóval megmagyarázom majd népgyülésekben. Addig is azonban mig ez történnék, mig honvédelmi egyesületet alkotva, népünk felvilágosításában, lelkesítésében közös erővel működhetnénk: esedezem minden igaz becsületes magyarnak, hogy a vele érintkezésbe jövő köznépi tagokkal ismertesse meg czikkeimet, olvassa föl előttük, adja által nekik, hogy házaiknál, ismerőseiknél olvassák, terjeszszék tovább. - Én pedig ezennel kérem, nagyon kérem polgártársaimat, hogy ha 10-en 20-an összejönnek, utczán vagy czéh-gyülésben, s akarnak némi dologról felvilágosítást szerezni:
