Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben

közös szellem uralkodjék e’ földön, és a’ nemzetek’ jóléte, virágzása éltető napod’ világától örök növekedést vegyen.

íme hát uj életet kezd élni nemzetünk, ’s uj életünknek első áldása a’ sajtószabadság. Isten nem köté testhez, nem szoritá térbe a’ lélek’ működését, - a’ gyarlóság’ végső határáig nem szegé szárnyát a’ gondolatnak, ’s im mit Isten nem tett, tenni jónak nem látott, tevék azt roszlelküleg az emberek, - censura’ bilincseibe verék a’ lelket, censura’ éles tollaival lyuggaták át a’ gondolat’ feszülő vitorláit, hogy azok a’ tisztább levegőből rongyolva hulljanak alá az elnyelő tengerbe, hogy még darabjait se szedhesse föl a’ sovárgó emberiség; de im hála a’ gondviselésnek, e’ bilincs felszakasztatott, az éles toll megtompult, hogy többé ne árthasson! Ifjak! ti, kik tudományt gyüjtetek, ti, kik a’ lélek’ tehetségeit mivelitek - nektek ez áldás legnagyobb kincs, de vigyázzatok, hogy a’ visszaélés az áldást átokká ne fordítsa; vigyázzatok, nehogy mérges növény legyen az kezetökben, mellyet midőn virágáért leszakaszta- tok, a’ belőle szivárgó nedv ’s párolgó illat halált hozzon éltetőkre; vigyázzatok, hogy mint értetlenek’ kezében a’ méreg-gyógyszer, túlságos mérték miatt ártalmassá ne váljék.

Másik áldása új életünknek a’ felelős magyar ministerium, mellynek elnökéül a’ derék ’s a’ nemzet’ bizodalmát rég biró Gr. Batthyány Lajos immár kinevezve van. Milly nagy ellentéte legyen e’ felelős magyar ministerium az eddig zsarnokoskodott bécsi kormánynak, nem akarom fejtegetni, - gondoljátok a’ délszinben ragyogó napot az éjfél legfeketébb fátyola mellé, azonnal meg fogjátok látni az ellentétet; mennyivel áldásteljesebb légyen ez, mint amaz; vessétek össze a’ rideg északot, hol semmi nem terem, a’ legszelídebb éghajlat’ termékenységével, azonnal meg fogjátok az ellentétet érteni. De még jobban megértitek, ha halljátok a’ lelkes Kosuth’ szavait, ki Bécsből Pozsony alá érkezvén, igy szólt az őt váró néptömeghez:

“A ’ felelős ministerium meg van adva, több törvényeket magunkkal nem hoztunk, mert nekünk több törvény nem kell Bécsből.”

Első magyar ministériumunk’ elnöke lelkes Gróf! kin nemzetünk jobb része eddig is határtalan reménnyel, lelkesedéssel csüggött - üdvöz légy, áldott légy magas de nehéz hivatásodban! küzdelmeid - mellyekért sokszor gúnyt, sikertelenség’ nehéz fájdalmait szenvedői - révpartot értek végre, önállóságod tért nyert a’ tevékenység’, munkásság’ mezején - egy nemzet’ lelkesült bizodalma néz reád, ’s te a’ nemzet’ életét, mellyel a’ tied összeforrva van, hisszük, biztos utón fogod vezetni, hogy az betegséget ne szenvedjen, de szebb erőre ’s virágzásra keljen! Éljen Gróf Batthyány Lajos, első magyar ministeriumunk’ elnöke!

És te nemzetünk nemtője, hazánk’ nagy fija Kosuth, kit egy idegen nép is olly lelkesedve, a’ tiszteletnek olly sok külső jeleivel fogadott, - te, ki nem csak az igazságnak apostola, de a’ szép, már jelenné vált, jövőnek is jóslója valál - te, ki az igazság küzdteréről, hol letiltatál, hol börtönbe hurczoltatál, - te az igazság’ lánczot emelt ’s mégis tántoríthatatlan bajnoka - te kinek lelked gyúlpontja az igazságnak, fogyatkozást nem szenvedő napja a’ bölcseségnek, szived élőforrása a’ nemes érzelmeknek, nyelved leghatalmasabb fegyvere az ékes szólásnak, te kinek kezeidbe tévé le Isten a’ mózesi csudatevö vesszőt nemzetünk vezérlésében, mit adjunk neked - hiszen tiszta lelked nem jutalomért, de magáért az erényért küzdött, áldozott - hiszen, mi ha ajándékot, ha hálát akarunk adni, a’ mi hálánk hasonló a’ virág illathoz, melly nem hat fel a’ naphoz, ’s nem adhat semmit annak tüztengerének. Legyen nagy neved örök betűkkel írva nemzetünk történetének könyvébe, legyen dicsőítve legkésőbb unokáink által, a’ nemzet vég lehelletéig - legyen élted, ideálja a’ nemzet nagyjai szent törekvéseinek - és mi ha áldást kérünk Istentől hazánkra, magunkra, nem kérünk egyebet, csak hogy a’ te drága életedet tartsa meg nékünk, csak hogy adjon neked hosszú boldog évek sorát! Éljen nemzetünk nemtője hazánk nagy fia Kosuth!! ’S ti is kik lelkes Kosuthunknak az igazság küzdterén segítségére valátok, kiknek neveiteket nem sorolom elő, ne hogy talán neveitek egymás után említése által latolgatni láttassam érdemeiteket, ti kiknek neveiteket különben is tisztelettel ismeri, emlegeti minden jó hazafi - vegyétek ma az öntudat legdicsőbb jutalmát, a’ haza kivívott szabadságától fonódjék homlokotokra a’ legszebb koszorú; nemzetünk történetének könyve legyen szép tetteiteknek örök hirdetője - éljetek a’ hazának - éljetek hosszú évekig!!!

Ti pedig ilju polgártársaim! ne véljétek, hogy a’ munka már bevégezve van, még ti reátok is várakoznak teendők, ’s meg lehet nehéz teendők. - Hiszem, hogy e’ napok nem felköltötték, csak erősebbé, melegebbé tevék kebletökben a’ hon szerelmét, ’s e’ felmelegült érzés értesse meg veletek hivatástokat, sorolja elő kötelességtöket. - Ne keressetek éjszakát, midőn hazánk napja Kosuth élete fénylik felettetek, legyetek csak egy sugár az ő életéből, úgy méltók lesztek a’ hazafi szép nevezetre; én mint a’ derék Kosuth intette az ifjúságot, csak a’ rend, béke, csendesség megőrzésére hívlak föl titeket, mert ki nem szereti a’ rendet, az nem ért meg a’ szabadságra; őrizzétek azért a’ rendet, békeséget nemcsak magatok

____________________________________________________________________131_