Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
130 Kétes eredményű mozgalmak rázkód taták meg a’ napokban szinte egész Európát, mellyek Frankhonban megbuktaták a’ kormányt ’s avval együtt a’ királyi trónt is, és helyébe a’ szabadság’ respublicája dicső székét emelek, - mert az absolut kormány szörnyetegének átkos karjai közül a’ vész elválasztó perczeiben sem birt a’ királyi trón kibontakozni; Osztrákhonban, hol a’ császári trón az örvény’ torkánál kiragadá az evezőt az absolut kormány’ iszonyú kezéből, áll á császári trón, bukva csak az absolut kormány, - a’ megbukás’ gyalázatos, de rég késett halálával halva, Metternich - ama szörnyeteg, kinek neve a’ szabadság’, igazság’ jellemétől áthatott történetek’ könyvében rettenetes átok sötét betűivel leszen fölirva! Hiába! igy van ez, igy kellett lenni most is, - a’ szabadság’ szellemét egyik század sirba fektetheti, de az nem holt meg, csak alszik, ’s egy más jobb század fel fogja költeni! hiába! egy pokollal szövetkezett kéz tehet nagy követ az eltemetett szabadság’ sírjának szájára, de eljőnek időnként az Isten’ leikétől ihletett férfiak, bebalzamozgatni a’ nagy halottat, ’s a’ nagy halott nem rothad meg addig, miglen a’ sir’ szájáról elmozditandja a’ követ az örök-igazság’ látatlan keze! hiába! zugó vihar letépheti suttogó szárnyait a’ lágy szellőnek - de a’ vihar nem lehet örök, mert Isten forgatja az időket, ’s Istennek teremtései is vannak, kiket meg akar áldani, ’s igy a’ vihar elzúg hirtelen, és a’ lágy szellő kibontakozva, langyos szárnyaival fölmelengeti, élesztgeti a’ megrongált életet! Hazánkban is hosszas álmot aludt kínos sírjában, eleven-holtán a’ szabadság’ szelleme, - ’s im a’ természet tavaszával együtt életre kelt az! hazánkban is századokon keresztül nehezült a’ szabadság’ koporsóján az erőszak, zsarnokság’ nagy köve, ’s még e’ miveit században is féltékenyen nyomá azt egy átkos kormány kéz, nyomák annak nemzetünk több nemtelen fiaiba is átoltott ujjai, ’s a’ föld minden bérczeiből öszvehordott kőhalmaz nem lenne olly nehéz, mint ama rettenetes kéz, és hálátlan hazafi ujjak valának. ’S im hazánk nemtője ’s nagy fija Kosuth (!) fegyvertelen kezekkel megmozgatá a’ nagy követ, majd levevék azt dicső Nádorunkkal, ’s a’ feltámadt halottat jó Királyunk visszaadá a’ nemzetnek! hazánkban is rég zug a’ rabszolgaság’ életzuzó vihara, ’s im Isten váratlan megkötő annak szárnyait, kilehellé lelkét, ’s a’ megrongált nemzet újra élni kezd! ’S mind ez hogy történt? Más országokban polgári vér folyt a’ szabadság’ küzdelmeiben, fegyverek szaggaták meg a’ béke’ templomát, ’s annak csak’ romjaira fonódhaték a’ szabadság’ borostyánja, vérrel festett hajnalszárnyain támadt fel a’ szabadság’ ’s igazság’ nagy napja! Hazánkban még eddig nem folyt, -oh! ne is folyjon polgári vér! - hazánkban a’ szellem’ szavai a’ béke’ fegyvertelen templomából szelíden jutának a’ királyi trónhoz, ’s midőn azt másutt vagy megdöntő, vagy megrendité a’ szabadságért küzdő nép, a’ magyar nemzet’ hűsége, ragaszkodása, most is, mint már olly sokszor - tántoríthatatlan maradt az olly dicső, az olly jó Királyhoz - hazánkban a’ béke’ olajfájának meg nem ingatott tövéről nőtt fel a’ szabadság’ borostyánja, és szelíd hajnal’ pirulatán mosolygott fel a’ szabadság’ dicső koránya266! Dicső jellem! melly a’ magyarban most is kitünteté magát! dicső jellem! mellynek vonásai nemzeti átalakulásunk’ nagy történetében fenséges színnel ragyogandanak az emlékezet’ könyvében! oh vajha e’ jellem legyen halhatatlan nemzetünkben! oh vajha e’ jellem firól fira, nemzedékről nemzedékre folyjon át közöttünk! oh vajha ne legyen kígyó, melly becsúszva a’ béke’ paradicsomába, az élet’ fájának boldogító árnya alól visszálkodás rengetegébe csalja nemzetünket! oh vajha a’ Királyhoz való hűség, a’ béke’ szeretete és egyetértés nemzeti szent háromsága legyen a’ magyarnak! És most már derültebb hangon üdvözöllek titeket, mint beszédem’ kezdetén tevém - igen, derültebb hangon üdvözöllek titeket ifjú polgártársaim! a’ szabadság’, testvériség’, egyenlőség nevében, - mert e’ három testvér, a’ béke anyjától a’ nemzet’ életveszélye nélkül született meg hazánkban; mert a’ szántóvető nem lett kénytelen elhagyni ekéit, a’ mesterember műhelyét, a’ tudomány’ barátját riadó kürt nem hívta harczra csendes szobájából, a’ tudományt szomjazó iljuságot nem rázta fel a’ bölcseség’ templomából. Szabadság, testvériség, egyenlőség, - szükséges-e e’ szavakat értelmeznem? hiszen ezek’ magyarázata az örök Isten’ ujjai által mindenkinek szivébe íratott, csak annyit mondok, hogy a’ szabadság nem tűri az erőszak’, zsarnokság’ lánczait, de nem tűri a’ féktelenséget sem, hanem meghajlik az igazság’ törvénye, az ész’ örök kivánata előtt, ’s a’ rend és békeség’ trónjába ülteti királyát; a’ testvériség nem tűr viszálkodást, egyenetlenkedést; az egyenlőség nem tűr elválasztó falakat, ’s a’ jólét sugárait nagyra, kicsinyre egyiránt árasztja. - Szabadság, testvériség, egyenlőség! te nem vagy csecsemő, hogy karjára vegyen és ringasson a’ nemzet, te egy idős vagy az emberiséggel, mert téged annak leikébe kezdetben lehelt az Istenség, - te szellem vagy - melly átmelegítheted a’ föld’ minden nemzeteit! Oh jöjj hát nemzetünk’ tárt karjai közé, de szállj, melly eddig tőlünk elvéve valál, szállj nemzetünk’ leikébe, hogy a’ lélekkel együtt halhatatlan légy, és ha már az idő elérkezett, lehellj át minden nemzeteket, hogy egy 266 Korai, hajnali idő.
