Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
127 Büntetésképpen felmerült a kozákokkal kiegészített azelopoli vadászezred állandó debreceni állomásoztatása is - 3600 fő, 900 ló és egy tüzérségi üteg természetesen a lakosság terhére.256 Révész Imre, aki a Kollégiumban kísérelte meg a reábízott értékek, elsősorban a Nagykönyvtár őrizetét, a veszélyek ismeretében is hűvös távolságtartással emlékezett meg Szoboszlai Pap István feltűnően gyors alkalmazkodásáról és a győztesek jelenlétében mondott bűnbánó prédikációjáról.257 A történtek után a püspök rajongói sem mellőzhették állandó jelzői közül a „kígyó okosságát”,258 mint ahogy a jellemzésekben lépten-nyomon fölbukkan a kis engedmények árán nagy eredményeket fölmutató diplomata képe is.259 A kortársak közül azonban sokan voltak, akik az eredményeket nem kicsinyítve, fájdalmasan nagynak látták az engedményeket, amelyekre a tiszántúliak református vezetője kényszerült. A városvezetéssel mindvégig minden lépését egyeztető püspök 1849. szeptember 5-én a „királyi biztos magas rendeletére” hivatkozva az uralkodóház melletti hódolatra szólított, a „mind a’ pap, mind a’ próféta tévelyegtek a’ látásban” ézsaiási ige alapján.260 Forrásgyűjtemény Az alábbi források keletkezésük kronológiai rendjében sorakoznak. A szövegek közlése a forrásgyűjtemény 44. sorszámú darabja kivételével betűhív, megőrzi az eredeti sajátságokat (például: Mózses, remény-dúzs). A 44. sorszám alatt található önéletrajzok változatlan közreadása az írásmód következetlensége, a központozás és az ékezés hiányosságai miatt nem vállalható. A többi forrás esetében alkalmazott betűhív eljárás vonatkozik a magánhangzók ékezésére, illetve a mássalhangzók régies alakjaira is (tz, ez). A közlemény csupán a hiányos központozás, a kisbetűkkel kezdett mondatok és a rendkívül szeszélyes ékezethasználatnak a szöveg megértését nehezítő kivételes eseteiben tért el az eredeti írásmódtól. Egyébiránt az esetleges változatok (például a'-az, 's-és, karácson-karácsony) azonos forráson belül is érintetlenül maradtak, hasonlóan az egybe- és különírás szokatlan formáihoz (például: hazugámítás, nélkülne), illetve a mondaton belüli nagybetűk alkalmazásához, az írásjelek halmozásához és egyéb, ma már szokatlanul ható megoldásokhoz (például: “magyar Haza!