Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
124 szegények”.219 Különösen a magyar Országgyűlés uralkodói feloszlatása (1848. október 3.) és Windischgrätz támadása után élesedik az udvar fényűzésének és a „köznyomorúság” vakító ellentétének bírálata.220 Az úrbéri viszonyok fölszámolását örvendetes tényként ünnepelték, a kor nagy jelszavait (a szabadságot és egyenlőséget) közvetlenül .Jézus tudományából” származtatták, kiváltképpen a testvériességet, amely egyenesen a keresztyén tanításból ered, hiszen a keresztyén atyafiak az egész földkerekségen a „Mi Atyánkéhoz imádkoznak, ezért minden nemzet kedves Istennek.221 E prédikációkban és szónoklatokban Kossuth („Magyarország üldözött idvezítője”) kultuszának hevessége szinte a blaszfémiához közelít.222 Az utóbbira jó példa a Hiszekegy szövegének sokszorosításban terjesztett átírása, ennek református egyházi eredete azonban nem valószínűsíthető.223 Felhívások és kormányrendeletek templomi kihirdetése A kormány és az Országos Honvédelmi Bizottmány a nehéz helyzetben számtalan feladatával birkózva, a lehetőségekhez képest igyekezett az egyházak hangulatát kedvezően befolyásolni, többek között az elvesztett tizedjövedelmek kármentesítése útján.224 Az is tény azonban, hogy egyházi vezetőkhöz továbbítás és publikálás céljából eljuttatott politikai közlemények225 nemritkán súlyos fenyegetést tartalmaztak a feladatot hűtlenül teljesítő papi személyekre vonatkozóan. így olvasható Kossuth 1848. december 22-én kelt Nyílt rendeletében is, amely a „haza minden lelkészeihez” szólt azzal a célzattal, hogy a címzett ,,a’ szabadság szent vágyát tetőpontra fokozva” működjék, kilátásba helyezve, hogy a rendeletet „foganatositani vonakodó a’ haza ellenségének fog tekintetni”.226 Az Országos Honvédelmi Bizottmány december 24-i Rendeletéből kitűnik, hogy a szabotálók szintén „a legszigorúbb felelősség terhe alá tétetnek”.227 December 25-én a Szemere Bertalan parancsát közvetítő kormánybiztos is azzal fenyegetett, hogy parancsának „erőhatalommal is sikert eszközöl”, amennyiben az érintett esperes nem indulna haladéktalanul nemzetőrséget toborzó egyházmegyei körútra.228 Eötvös József egyenesen a lelkipásztorokat tette felelőssé azért, hogy a nép helyesen értelmezi-e a kormányrendeleteket.229 A sajtó is gyakran emlegette a papság befolyásoló hatalmát, amelyre a legrettenetesebb példát a rác lázadás kínálta, ahol egy főpap döntése elégséges volt a féktelen pusztítás kirobbantásához.230 A papság aktivitása iránti elvárásnak a lelkészi kar csak teljes odaadással felelhetett meg. Ezért kívánta a Tiszántúl püspöke lelkészeitől, hogy a haza üdvét szolgálja minden beszélgetésük a templomon kívül is, ezért ajánlkozott Könyves Tóth Mihály a sajtóban, hogy kész az ország drámai helyzetét céhgyűléseken és még szűkebb körben, meghívásra, akár 10-20 fő előtt is magyarázni.231 A szabadságharc céljaival való azonosulásra egyházi vezetők részéről legfeljebb a kormányközleményekhez fűzött kísérőszövegből, a teljesítés gyorsaságából, és az önként kibocsátott körlevelekből lehet következtetni, illetve annak mérlegeléséből, hogy a Habsburgok javára tett hűségnyilatkozatok az ellenséges csapatok helyszínre érkezése előtt vagy után születtek. Ezeket a nyilatkozatokat a másik részről is fővesztés terhe mellett követelték. Windischgrätz például már 1849. január 9-én megtorlással fenyegette Szoboszlai Pap István püspököt, ha az Országos Honvédelmi Bizottmánynak engedelmeskedik és lelkészei továbbra is azt merészelik híresztelni, hogy Ferenc József visszaállítja a jobbágyi terheket és felszámolja a vallásszabadságot.232 Bár a szakirodalomból ismert református prédikációirodalom mondandója önmagában is egyértelmű, az ezúttal közreadott körlevelek alapján sem kényszerülünk arra, hogy a sorok közül kíséreljük meg kiolvasni a református vezetők politikai azonosulását. Eötvös József rendeletéhez kapcsolt körlevelében Szoboszlai Pap István például 219 Forrásgyűjtemény 43. Szilágyi József önéletrajza. 2-0 Forrásgyűjtemény 28. 221 Forrásgyűjtemény 9. 222 Forrásgyűjtemény 3. és 19. 223 TtREN Szabadságharci Gyűjtemény. 224 Forrásgyűjtemény 24. 225 Forrásgyűjtemény 10., 11., 13., 14., 15., 16., 24., 27., 37., 38. 226 Forrásgyűjtemény 27. 227 PEIL, 1848. dec. 31. 1675-1676. 228 Régiségek 1848-ból. Sárospataki Lapok, 1947/115. 229 Forrásgyűjtemény 14. 230 Beöthy Zsigmond: Lelkészeinkhez. PEIL,1848.november 19. 231 Forrásgyűjtemény 14. és 18. 232 Andics Erzsébet: i. m. 2. k. 307.
