Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben

115

evangélikus33

2

8

görög nem e.4

3

1

1

9

izraelita11

nemzetiség

magyar

3

28

40

16

81

94

58

82 402

egyéb

1

112

3

8

életkor

24

22,6

21

19,4

19,619

17,6

16,8

lakhely Debrecen

1

4

10

1

12

11

10

15 68

Bihar

és Hajdúkerület 2

4

7

4

18

22

18

28

99

Egyéb

1

18

21

10

48

55

28

39

208

Dunántúl3

2

1

4

6

4

3

23

Erdély1

11

3

Délvidék213

Felvidék1

1

2

2

6

szülő, gyám

lelkész

1

9

3

2

10

14

5

4 48

foglalkozása

tanár,

tanító2

12

1

4 8 18

hivatalnok1

1

2

2

4

6

6

22

ügyvéd, táblabíró 5

9

10

8

3

35

nemes

15

88

22

polgár22

haszonbérlő1

1

13

földműves27

9

gazdatiszt,

mérnök

1

3

3

1

8

közbirtokos5

5

3

4

8

25

kereskedő11

13

6

iparos10

4

9

3

26

közrendű

2

16

3211

43

5

28

136

nincs adat2

2

21

2

16

6

49

1. = Hittant 4. éve hallgatók

5.

= Hittant 1.

éve és jogot

2. i

éve hallgatók

2. = Hittant 3. éve hallgatók

6.

= Észtant 3.

éve hallgatók

3. = Hittant 2. éve hallgatók

7.

= Észtant 2. éve hallgatók

4. = Egyháztörténettant hallgatók

8.

= Észtant 1.

éve hallgatók

Mivel a táblázat alapjául szolgáló jegyzék több személy keze munkája, a szülők foglalkozását, illetve társadalmi „állapotát” illetően az adatfelvétel sajnálatos módon nem egységes szempontú. (Következetlensége szinte illusztrálja a rendi társadalom bomlását.) Ez lehet az oka annak, hogy a mai napig legértékesebb statisztikai feltárás a szülők foglalkozása szempontjából csupán érintőleg foglalkozott a diákokkal.143 A szülőkre, illetve gyámokra vonatkozó adatoknál ugyanis hol a nemes- közrendű meghatározás található, hol pedig a konkrét hivatás vagy szakma megnevezése. Ez az ellentmondás okozhatja a polgárok képtelenül alacsony számát is. Annak ellenére, hogy például a 136 közrendű helyzetéről nem juthatunk értékelhető következtetésre, az iménti táblázatban összegzett kimutatás minden ellentmondásossága és esetlegessége dacára is hasznos szempontokkal szolgál. Korabeli adatok tükrében azonban nyilvánvaló a torzítás például a nemesség 5,4%-os kollégiumi arányszámát illetően - annak ellenére, hogy ez az adat szinte hajszálnyira megközelíti az országos arányokat -, ugyanis a hivatalnok, ügyvéd vagy lelkész besorolásúak között is szép számmal lehettek nemesi származásúak, akik ehelyett ugyanebben a rovatban pl. táblabíróként, vagy (egy esetben) alispánként szerepelnek. Rácz István kutatásai szerint a nemesség országosan 5% körüli arányával szemben a Kollégiumban ugyanez az arány meghaladta a 15%-ot. A nemeseknek a mostoha sorsú szolgadiákok közötti hagyományosan nagy száma viszont azt jelzi,144 hogy ezek a diákok többségükben a vagyontalan armalisták közül kerülhettek ki. Jól szemlélteti a Kollégium országos vonzerejét, hogy a

143 Rácz István: Az ország iskolája. Debrecen, 1995. 37.

144 Uo. 47.