Repertórium a hajdúböszörményi fióklevéltár irataihoz - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 25. (Debrecen, 2001)
Polgár iratai
Szenünargitát adományozta a még le nem telepített hajdúk egy részének. Az adomány királyi megerősítést Pozsonyban nyert, amikor 1613. április 1-én II. Mátyás a letelepítést diplomával elismerte. A polgári hajdúk a király alattvalói, és a kassai főkapitány parancsainak kötelesek voltak engedelmeskedni. 1686-ban a török kiűzése a hét hajdúváros eddigi helyzetét megrendítette. Félretéve a nemesi adómentességet, adófizetésre lettek kötelezve, mert katonai szolgálatukra többé nem volt szükség, annál inkább az adójukra, a katonai kvártélyadásra, a császári sereg élelmezésére és fuvarozásra. 1692- ben I. Lipót mentesítő levelet adott a katonai beszállásolás és fuvar követeléséről, de a következő évben kiadott szabályozás már nem kímélte őket. A közös sors hozta létre 1692-től a Hajdúkerületet, mely a hét várost összefogó területi igazgatási és igazságszolgáltatási szervezet volt. A hét hajdúváros adóigazgatási különállása I. Lipót 1693-ban kiadott rendeletén alapult. A hajdúvárosok a hozzájuk tartozó pusztákkal együtt Szabolcs megyétől elkülönítve adóztak. Szabolcs megye nem akart lemondani a puszták /Varjas, Vid, Pród, Sima/ adójáról, katonai erővel is behajtotta. Ebből per lett, és a hajdúvárosok azt kérték az uralkodótól, hogy ítéletlevél formájában mondja ki a városok és pusztáik függetlenségét Szabolcs megyétől. A hajdúvárosok testületileg tagadták meg az adófizetést Szabolcs megyének. A hajdúvárosok tehát egy összegben adóztak a királynak. Ez rosszabb volt a török kiűzése előtti helyzettől, de jobb volt a földesúri birtokon élő jobbágyfalvakétól, mert a hajdúvárosok mezőváros jellege megmaradt. Az egri káptalan igénye 1691 körül újra felerősödött Polgár és Szentmargita területére iránt, három évtizedes küzdelem volt ez a földesúri alávetettség ellen, de hiába. 1718. február 11-én a Hajdúkerület közgyűlése tudomásul vette, hogy Polgár kivált a hajdúvárosok közösségéből, de ugyanakkor el is néptelenedett, a káptalan máshonnan hozott jobbágyokkal népesítette be. Ettől kezdve Polgár újra az egri káptalan jobbágyfalva lett. Polgár 110 éves hajdúmúltjából a Hajdúkerület anyagában találhatók feljegyzések, a polgári levéltári anyag a 19. századból való. a) Feudális kori iratok 1834-1885 1. k. Polgár mezőváros tanácsülési és közgyűlési jkv-e 1834-1885 Alapszabály gyűjtemény l.d. b) Tanácsülési és közgyűlési jkv 1848-1872 Képviselőtestületi közgyűlési jkv 1873-1885 Szabályrendeletek 1904, 1907, 1910 Kimutatás az eltűnt munkaszolgálatos zsidókról, akik a Keleti-főcsatornát építették 1944 c) Költségvetés 1958-1959 Vagyonkimutatás /leltár/ 1858-1859 A vízelvezető csatorna tervrajzai 1887-1901 d) Görbeház pusztai Katolikus Agráriljúsági Legényegylet 209
