Repertórium a hajdúböszörményi fióklevéltár irataihoz - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 25. (Debrecen, 2001)
A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Hajdúböszörményi Fióklevéltárában található fondcsoportok (fondok) ismertetése
Az anyakönyvi másodpéldányokat is a fióklevéltárban őrizzük. Az egyházi anyakönyvek kevés kivétellel 1895-ig, az állami anyakönyvezés bevezetéséig kerültek a levéltárba. Hajdú-Bihar (vár) megye minden településének egyházi anyakönyvi másod-példányát itt őrizzük felekezetek szerint: református, római katolikus, görög katolikus, görögkeleti, evangélikus és izraelita anyakönyveket. Az 1827. évi 23. te. elrendelte az anyakönyvek kettős vezetését, s az így keletkezett példányok egyik sorozata az egyházaknál maradt, másik sorozata a levéltárakba került. A levéltárak az anyakönyveket anyakönyvi kerületek (települések) szerint, azon belül felekezetek szerint csoportosították születési, házassági, halotti anyakönyvekre az évek sorrendjében. Az egyházi anyakönyvek vizsgálata során demográfiai, családtörténeti, egészségügyi és társadalmi mobilizációra vonatkozó adatokat talál a kutató. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a közigazgatási területi változások miatt más név alatt szerepelhet egy-egy anyakönyvi kerület vagy település. Néhány település 1876-ban, Hajdú vármegye alakulásakor Szabolcs vármegyétől Hajdú vármegyéhez került át. V. FONDCSOPORT Megyei városok és községek Ehhez a csoporthoz Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúdorog, Görbeháza, Polgár és Tiszagyulaháza feudális és kapitalista kori iratai tartoznak. A fondok részletesebb bemutatását A helytörténetírás levéltári forrásai címmel megjelent kiadványok tartalmazzák. A fenti települések közül csak az első három tartozott az ún. hat „öreg hajdúváros” közé. Egy ideig Polgárt is a hajdúvárosok közösségében találjuk (1608-1725), de végül az egri püspökségé lett. A letelepített hajdúk kiváltságát a „hajdúnemesség” és a szolgáltatások alól mentesített föld biztosította. A katonáskodást egyre inkább a „polgári” életmód váltotta fel, s ilyen módon a katonai jellegű önigazgatás hanyatlását a városi önkormányzat kiépülése követte. Itt a fordulatot az 1660-as „Szejdi-járás” jelentette, a török pusztítása a hajdúvárosok katonai és gazdasági erejének megtörését hozta. A homogén társadalmi szervezetet a letelepedés utáni vagyoni differenciálódás (állattenyésztés, földművelés, kereskedelmi tevékenység révén) megbontotta, ami állandó harcot hozott és jelentett a politikai hatalom birtoklásáért. A XVIII. század végére a városi önkormányzat szervezete a következőképpen alakult ki: a szenátus és a kommunitas együttes ülése, majd az ebből kifejlődő közgyűlés vált a helyi önkormányzat legfelsőbb szervévé. Ez a szerep a XIX. században tovább erősödött. A város egészét érintő ügyekben megillette a végső döntés joga. A szenátus egyre inkább ügyintéző, végrehajtó szervvé változik. A kommunitas, a „nagytanács” kezdeti, az osztályküzdelmek során kivívott helyzete után a XIX. századra már a kisebb tisztségeket betöltőket, az ellenőrzésben résztvevő személyeket tömöríti. 10
