Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

VIII. Bihar vármegye legnehezebb napjai a szabadságharc alatt, az 55. zászlóalj s az utolsó kényszer-nemzetőrség

ezen tervről lebeszéli Tart december 16-áról Sánthához írott levelében. "Szabad nekem — írja ebben — a táborban megbízott embert tartani, arra a célra, hogy engemet minden lehető körülményekről tudósítson, és az ilyen ember nem spion, hanem inkább az a spion, mégpedig Magyarország ellenségeinek spionja, ki nem akarja, hogy tettéről és működéséről a kormánynak tudomása legyen. — Nekem is sokat kell tűrnöm, mégpedig a honvédelmi bizottmánytól, méltatlanul, de csak tűrjünk a közjóért, míg ki nem adnak rajtunk, ha pedig túladnak rajtunk, legyen más jobb, mint mi."

516 Valódi klasszikus jellemhez illő szavak. December 19-ről pedig arról tudatja Sánthát, hogy aznap délután útnak indítja a szükséges lőszerekkel együtt a segítségül kért honvédeket;

517 minek folytán másnap azt írta a csúcsai szányat vezénylő Riczkónak, hogy előre kell menni, és nincs más választása, mint győzedelem vagy halál.

518 így beszéltek a francia konvent kiküldöttei is a vezérekkel. Ezen rendeletnek indoka az volt, hogy Riczkó, kit sokan tévesen Ignácnak írnak Károly helyett, s kiben bátorság volt, de stratégiai képzettség semmi, a december 19-i bőrvényi és kissebesi győzelmes csata után, melyről maga Hodossy jelentett a kormánynak,

519 s melyben az osztrák részről Saint-Quentin könynyűlovas őrnagy is lelövetett, bekerítéstől tartván, visszavonult a Királyhágóra egész Báródig, holott az ellenség is futott. Hodossy, ki, mint az előbb hivatolt [hivatkozott] levelében is említi, éppen eznap küldte segélyül Grubitzi századost 600 honvéddel, s Müller tüzérhadnagyot négy ágyúval, rendkívül fölingerlődött ezen oktalan visszavonulás miatt, s azért írá azon kategorikus levelet. Annak lett is eredménye. Riczkó újra előrenyomult Csúcsáig, melyet már Szigethy Miklós a 11. zászlóalj egy századjával saját belátásából különben is megszállott.

520 Riczkót később Bem a Bukovina felé rendelt figyelő had parancsnokául alkalmazta, s Király-Némethinél [Királynémeti] esett el, golyó által találtatva, február 14-én.

521 A lengyel hős, kinek parancsára a Váradon állomásozó lovas üteget Nagybánya felé december 24-én utána menesztették, beváltotta a legmerészebb reményeket is, gyors és mesteri mozdulatai által az osztrákokat visszaszorítá a magyar határokról, ki Kolozsvárról is, s már ott tölte az első karácsoni ünnep estéjét. Beöthy Ödön is, ki december 19-én neveztetett ki Vay helyett erdélyi teljhatalmú főkormánybiztosul, azonban úgy, hogy Hodossyra mint főtábori biztosra bízatott továbbra is a felső-erdélyi hadsereg élelmezési s ellátási gondja, elindult Nagyváradról december 23án a táborba, s ottan az 1849. év január 2-án kezdte meg erélyes működését, legelsőben is, mint már emlitém, az ottan működött főkormányszéket oszlatván föl. A fölső-erdélyi hadsereg bevonulván Erdélybe, Bihar vármegye megszabadult annak élelmezési gondjaitól, s megszabadult az invázió veszélyétől. A Bihar vármegyeiek nyugodtan hajthatták fejeiket álomra az annyi reményekkel kecsegtetett s olyan zivatarossá vált, feledhetlen év utolsó éjszakáján. 516 Okmánytár: LI. 517 Okmánytár: LIII. 518 Okmánytár: LIV. 519 Közlöny, 1848. dec. 27. (199. sz.) 520 Közlöny, 1848. dec. 31. (203. sz.); Szigethy Miklós (1868) 37., 38. 521 Czetz, János (1850) 219.