Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

VII. A második bihari nemzetőrségi és a 27. honvédzászlóalj, a bihari lovas nemzetőrök. Nem bihari zászlóaljakban szolgált bihariak

egy foglyot hagytak maguk után. Általában véve a bihariak jól viselték magukat mindnyájan. "Igazi magyar vér buzog ereikben, ott vannak, hol emberre szükség van. Ok tettel igazolják, hogy életöket, vérüket készek a honért feláldozni" — írja róluk a hivatalos lap nagybecskereki tudósítója.

343 Marsó őrnagy is azt jelentette október 20-ról a vármegyének,

344 hogy a gyalog bihari nemzetőrség is hősiesen vett részt az október 14-ki n.-kikindai [nagykikindai] csatában, hol különösen Mutter Ferenc és Illosvay Ferenc tüntették ki magukat, s ahol a várad-olaszi Kecskés Mihály is elesett, egy golyó által fejben találtatva. Nemzetőreink lelkesültséget azonban nagyon lohasztá a cholera, mely Pesten október 9én, Budán pedig október 12-én lépett föl, s különösen Budán grassztált, egy nap huszonnégy embert ragadván el.

345 A cholera föllépett az alvidéki magyar táborban is, s mint Marsó november 5-ről jelenté, zászlóaljából is többen haltak meg cholerában; nevezetesen Komáromi Antal őrmester, Gyenge Mihály, a nagyrábéi Szabó Sándor, a derecskéi Lénárd Mihály, a nagyrábéi Váradi Sándor, a székelyhídi Pál János, a nagyrábéi Rácz Antal, a k.-szántói [kisszántói] Dómján Gergely s a nagyrábéi Papp János .

346 Emiatt azok, akik sorshúzás útján állíttattak, pedig a legnagyobb rész mind ilyen volt, hazavágyjak] a kettős veszély színhelyéről. Hiába kérte fel a vármegye őket Marsó átirata folytán a tovább maradásra,

347 hiába küldé le hozzájuk Hajdú Ferencet futárképpen azon célból, hogy ez rá beszélje őket a további szolgálatra; nem sikerült a rábírás, hazatértek szülőföldjükre, a gyalog nemzetőrség november 16-án, a lovas pedig november 21-én érkezvén vissza Nagyváradra,

348 a lovas nemzetőrség Hadik és Vetter dicsérő elismerésével, mint ezt Gencsy jelenté a i 349 varmegyének. A nemzetőrségre vonatkozólag ezen időszakról még azt kell fölemlítenem, hogy Haller Sándor gf. is megbízatott szeptember 23-án, éspedig nádorilag, a nemzetőrség egy részének mozgósításával,

350 amit nem lehet helyes intézkedésnek tekinteni, mert ez az egységes működésre csakis zavarólag hathatott. A minisztérium, látva a nemzetőrség működését, meggyőződött arról, hogy erre támaszkodni annyi fenyegető veszély között nem lehet, a honvédség pedig, mely ekkor már az erdélyi két s a pesti újabb két zászlóaljjal együtt tizennégy zászlóaljból állott, nem elégséges erő, a július 11-én oly lelkesüléssel megszavazott 200.000 honvédből, melyből Bihar vármegyére 6408 honvéd jutott,

351 újabb tizenhat honvédzászlóalj kiállítását rendelte el, mely helyett azonban rögtön húsz zászlóaljat állítottak ki, a zászlóaljak száma ezt követőleg is folyton szaporíttatván. Szemere belügyminiszter már augusztus 29-én kibocsájtá gyönyörű szózatát, mely 343 Közlöny. 1848. okt. 17. (129. sz.) 344 Okmánytár: XXIX. — Ezen jelentéshez csatoltan küldötte be Marzsó a vármegye bizottmányához 65 kötegyáni nemzetőrnek Rhédey István gf. százados, Heranus Kajetán fő- s Jedlicska Zsigmond alhadnagy által is aláírt az iránti kérvényét, hogy Kötegyánban a bírótétel hazajöttökig halasztassék el. Miből az is kitűnik, hogy nemzetőreink a táborban is nagyban politizáltak. 345 Közlöny, 1848. nov. 5. (148. sz.) 346 Okmánytár: XXXI. 347 Bihar vm. jkv. 1848:4410. 348 Bihar vm.jkv. 1848:4514. 349 Okmánytár: XXXIV. és XXXV. 350 Okmánytár: XXV. — Kineveztetése a Közlöny 103. számában (1848. szept. 20.) is megvan. 351 Bihar vm.jkv. 1848:4304.