Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

VI. Az első honvédek, a 37. gyalogosezred 3. zászlóalja s az első nemzetőrök

s a falu népét kegyetlenül legyilkolta. A tiz heti szolgálati határidő leteltével aztán október 22-én dicsőséggel s a polgár azon megnyugtató öntudatával tértek vissza s érkeztek meg október 27-én Szalontára,

251 hogy kötelességüket hazájuk iránt teljesítették. Többen azonban — kivált a tisztek közül — nem is tértek vissza, hanem tovább szolgáltak a később ment nemzetőröknél, vagy beállottak a honvédséghez. Ez a mi első nemzetőreink történetök [története]. A 10. zászlóaljnak történelmét tárgyam szük volta miatt nem az én föladatom megírni, annak történelme már nem Bihar vármegye történelme, hanem az 1848—49-i szabadságharcunk történelme. Aki részletesebben óhajt azzal megösmerkedni, utasítom Ostváth Pál érdekes, bár nem mindenben megbízható leírására, 252 melyből megtudjuk, hogy a zászlóalj Debrecentől Szolnokig gyalog, onnan Szegedig gőzhajón, onnan Kikindára s Törökbecse alá gyalog ment; innen nyomult aztán Nagybecskerekre, Ecskára, Zsigmondfalvára, s úgy vett részt a perlaszi harcokban, a tomasováci rohamban, a jankováci borzalmas éjjeli harcban, s értesülünk arról, hogy ezen zászlóaljban szolgáltak az általam említetteken s az élményeit leíró Osváth Pálon kívül, ki mint nagykállói ref. gimnáziumi tanár állott be honvédnek, Csujkos Gyula és testvére, a 60 éven felüli Lévai, a Periásznál nyomorékká lett Jármy Bernát és Köves János, a vakmerő, de rakoncátlan Mikecz Sándor, a Budánál elesett orosz hitű Felgorecz János őrmester és Bán László zászlótartó, a Budavár falain, a Lánchíd fel ől Osváth Pállal az elsők között levő újfehértói Petneházy János tizedes, továbbá Ilosvay László és L őrinc, Apagyi Antal, a Zenkovszky testvérek, Tamáska József nagyváradi ügyvéd, Káldi Károly, a Cheppel [Cheppal?] testvérek, Tamás Alajos, Balogh János, hírhedtté [!] vált Timár Alajos, s végül Geresy Márton és Papp Albert tanítók, Osváth csak Budavár bevételéig vezeti a zászlóalj történetét, mert akkor áthelyeztette magát egyik huszárezredbe. Bár akadna a zászlóaljnak Budavár bevétele utáni időkről is hystoriographja [történetírója]/ A zászlóalj múltjából azonban annyit mégis meg kell jegyeznem, hogy Periasz bevételekor s a második perlaszi csatában ezen zászlóalj is jelen volt, s hősiesen viselte magát. Amott két ember halt meg a zászlóaljból, s tizenkettő megsebesült; Szemere Pál is, a zászlóalj parancsnoka, súlyos sebet kapott, mely sebeiben szeptember 8-án este 8 és V

2 órakor Nagybecskereken meghalt, s ott másnap el is temettetett. "Vitéz serege — írja az egykorú tudósító — mely kérlelhetetlenül rohant az ellen soraiba, leveretten s könnyekkel szemeiben állott sírja felett, szívében bosszút forralva azok ellen, kiknek gyilkoló fegyverök [fegyvere] kioltá a nemes keblű hazafi életét."

253 Később ezen zászlóalj Görgeihez vezényeltetett, s annak hadtestéhez az 1849. évi január 5-én Vácon csatlakozott, s ez időtől fogva, bárha Selmecbányán lázongott is, annak legderekabb zászlóaljai közé tartozott.

254 Ott volt a 10. zászlóalj Buda várának hősies megvívásánál is. Sokan meghaltak, sokan megsebesültek — különösen május 21-én — ottan belőle.

255 A meghaltak névsorukat [névsorát] nem ösmerjük, de a megsebesültekét igen. Dr. Obanyai törzsorvos összeállította 0 Szeremley Samu (1867:B) 1: 247. 1 Bihar vm. jkv. 1848:4137. - Kossuth Hirlapja, 1848. nov. 3. (108. sz.) 2 Osváth Pál, Szabadság 1886. márc. 28., 30., 31., ápr. 2., 3. (71-76. sz.) 3 Közlöny 1848. szept. 14. (97. sz.) 4 Görgey István (1885-1888): 1:102., 158-160. (1885) 5 Gelich Rikhárd (1884-1889) 3:287-288. (1889)