Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

V. Nemzetiségi mozgalmak s a rögtönítélő bíróságok

az akkori hatalmasok a nemzetiségi Aeolust, ha előre látták vala azt, hogy az ellenök forduland, nem is oly sokára. Nem látták ezt, ez a vakság jellemzi politikájukat legjobban. A nemzetiségek rámentek a nemzetiségek egyenjogosítása-féle lépre, nem gondolva meg azt, hogy ők csak eszközök, hogy a magyar nemzet éppen most szabadította fel őket is önként a feudalizmus évszázados bilincseiből, s hogy a zsarnokságnak szolgálni nem lehet üdvös az ő nemzetiségi képzelt igényeikre nézve sem. Jutalmuk aztán valóban az lett, ami nekünk a büntetés. Ők is láthatták volna ezt előre, de ők is vakság által voltak megverve. A kamarilla által hintegetett mag nemsokára kezdett megcsírázni s kihajtani, előbb forrongás, aztán nyílt kirörés alakjában. A minisztérium azon vette észre magát, hogy az, amitől félt, a nép agrárius mozgalma, népünk józan felfogása miatt üres rém volt, hanem igenis fenyegetve van egy másik nem várt, de szintén veszedelmes mozgalomtól, a nemzetiségek mozgalmától, melynek ugyan volt, de csak a magyar birtokos osztály ellenében, némi s nem egy helyen jó adag agrárius színezete is. Ez a mozgalom, habár lassan, forrott Bihar vármegyének a románság által lakott részeiben is, hiába intette s buzdította atyailag Erdélyi Vazul nagyváradi g. cath. [görög katolikus] püspök, e meleg keblű főpap, május 11 -én kelt lelkes pásztori levelében a kormánypálcája alatt lévő papságot a magyar nemzet iránti testvéri szeretetre s a honfierények terjesztésére,

157 s hiába mondott ünnepélyesen ellent a Bihar vármegyében lakó 165.000 [lélekszámú] románság nevében Drágos János az újvidéki szerbek által május 13-ára Újvidékre összehívott népgyűlésen való részvételnek.

158 Az ellenszenv ténylegesen nyilatkozott a nemzetőrsereg összeírásánál. A kocsubai, kisházai, karaszói és petegdi románok az összeírást nem engedték meg, az összeíró küldöttségnek ellenszegültek, annak tagjait ámítóknak és csalóknak nevezvén. Hasonlóan cselekedtek az olcsai és kolácsai lakosok is, kiknek dühe elől a küldöttség alig tudott elmenekülni. Június 16-án egy kolácsai lázító elfogatott, másnap pedig elfogattattak a kocsubai, kisházai és karaszói lázítók, a petegdiek azonban tovább is ellenszegültek, s a vétkeseket nem adták ki. A június 18-án az elfogottak kihallgatására Kisházán megjelent megyei tisztviselőt inzultálta az öszszegyült nép, sőt midőn a csend helyreállítása végett közibök ment, körül is fogták, s mindaddig nem bocsáták szabadon, míg az elfogott kisházaiakat és karaszóiakat szabadon nem bocsájtá.

159 A Bihar vármegyei románok nem vettek ugyan részt sem a május 13-i karlócai nemzetellenes szerb, sem pedig a balásfalvai május 15-iki román népgyűlésben, sőt a magyarországi g. n. e. [görög nem egyesült, azaz ortodox] románok küldötteinek Pesten május 21 -én az ő képviselőik: Drágos János, Fonnay György és Zsiga Miklós részvételével Gozsdu Manó elnöklete alatt tartott gyűlésében a balásfalvai kívánalmaktól nagyon messze állólag, a magyar nyelv diplomáciai [helyesen: diplomaticai, azaz (itt) hivatalos] méltóságának elismerése mellett csupán azt kérelmezték, hogy a) egyházaikban, gyermekeik oktatásában s általában minden nemzeti belügyeikben a román nyelv használata gátatlanul hagyassék; b) a vallás- és közoktatási minisztériumnál egy külön osztály állittassék fel, mely a románok egyházi és iskolai ügyeit kezelje, melyben kizárólag a közbizodalmat élvező görög nem egyesült vallású román honpolgárok alkalmaztassanak; Lásd ezen pastoralét a Pesti Hirlap 1848. évi 71. számában (1848. jún. 1). Pesti Hirlap, 1848. máj. 9. (51. sz.) Közlöny, 1848. jún. 27. (18. sz.)