Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
RUSZOLY JÓZSEF: Hegyesi Márton és műve
Az ugyancsak Váradon megjelenő Népnevelési Közlöny 1885. július 1-i számában Winkler Lajos hívta föl a figyelmet a „nagy gonddal, lelkiismeretességgel és hangyaszorgalommal" megírt műre. „A lelkész és tanító urak figyelmét felhívjuk: szerezzék meg e munkát az egyházi vagy iskolai könyvtárak számára." (Berger Zsigmond könyvkereskedő árusította. Hej: 45-46.) Ma is figyelemre érdemes, hogy a Nagyváradon kiadott román hetilap ugyancsak a szerző tárgyilagosságát emelte ki nemzetiségi kérdésekben is ( : Comitatul Biharia in 1848-49. Familia, 1885. nov. 3/15. [44. sz.]; Hej: 68.; teljes terjedelmében és fordításban a borító második „fülén"). Két szomszéd megye orgánuma is ismertette a könyvet. Iványi Ödön a történetírói szubjektivitás szerepét méltányolta. „Annyi alanyiság [...] — írja — van a Hegyesi könyvében is, hogy aki olvassa, megérti, hogy egy szabadságszerető lélek diktálta." Majd így folytatja: „az író egy rendkívül bátor ember, aki nem hallgatja el oly meggyőződéseit sem, amiknek nincs keletük". így kimondja: Görgei nem áruló. Mint írja, a „bihari radikálisok majd szétszedték ezért a gyöngeségéért". A recenzens sem volt más véleményen. „Azt hiszem — írja —, kár lenne a viszontlátás perceit a régi szenvedélyes disputával elvesztegetni. Csak annyit izének neked, Márton barátom, hogy annak a szép könyvnek azt a bizonyos passusát bevontam fekete papirossal. Ezt a nézeted nem akceptálom. Ne is lássam nyomtatásban. Spongyát reá! Annál nagyobb élvezettel olvasom többi részét a könyvnek. Jól esik látnom, hogy az én kedves szülővármegyém nemcsak négyszög mérföldekben volt nagy azon dicsőséges időkben, hanem lelkesedésben, hazafiúságban és áldozatkészségben is. A könyv jó darabot ölel föl Aradmegye akkori történelméből is. A két szomszéd megye összeköttetésben állott egymással. A nagy események hullámai egyiknek területéről a másikra hömpölyögtek. Az utolsó nagy esemény-hullám Biharból jött át Aradba. Itt aztán örvény lett belőle, s elsodort, elsüllyesztett mindent." Fölidézi, hogy a szerző a függetlenségi pártnak figyelmet keltő képviselőházi beszédeivel „egyik legkiválóbb tagja volt". „Csak egy hibája volt: a túlságos önállóság, mely nem akar ismerni pártfegyelmet. — Mindazáltal Hegyesi nagy szolgálatokat tett pártunknak. Jelenleg ügyvédi hivatásának és az irodalomnak él. Hogy az utóbbi téren szívós kitartással, nagy tehetségének érvényesítésével működik, mutatja a most megjelent könyv, mely egyike a legkiválóbb e nemű munkának." ([Iványi Ödön] J-l: Egy könyv szülőmegyémről. Arad és Vidéke, 1885. jún. 24.; (Hej: 37^40.) A Szilágy 1885. november 4-i méltatásában írta: „A monográfia mindenesetre édremes kiegészítő rész a szabadságharc történetéhez, s e megye közönségéhez annyival inkább érdekelheti, mivel sok, e megyére is vonatkozó adatot tartalmaz" (Hej: 67.). Az országos lapok recenzensei közül leginkább az Egyetértésé (1885. jún. 21.; Hej: 3536.) ismerte föl a Hegyesi-könyv mint helyi monográfia valódi jelentőségét. „A tudós [tudás] biztosságának érzetével járulnak az ily müvek a szakemberek számára még akkor is, ha bővebben nem merítenek belőlük. [...] A szabadságharc emlékeinek gondos gyűjtésére nagyon eljött, sőt múlik is már az idő. Az írott emlékek egy nagy része megmaradt. Ilyeneket megtartani veszedelmes volt 1849 után. Ami a hatalom kezébe jutott, megsemmisítette. [...] Még a levéltárakban sem voltak biztonságban. Az elrejtetteket felkutatni, ami elveszett, azokat szemtanúk bizonysága után pótolni, vagy kiegészíteni, ezekre komolyan gondolni kell még most, amikor az eredmény biztosabb, mint később."
