Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

RUSZOLY JÓZSEF: Hegyesi Márton és műve

nyomdába adását „1885-ik évi pünköst ünnepén" (1885. május 24-25-én) írt Utószó pontosabban határozza meg. Hegyesi Márton könyve első példányának címlapján az 1885. június 6-án bejegyzési dátum olvasható. Ebbe a példányba üres lapokat köttetett, melyeket Jegyzetek egy esetleges második kiadáshoz címmel (= Hej) anyaggal — lapkivágásokkal, levelekkel, pótlásokkal, javításokkal — megtölteni azonnal elkezdett. Az 1. lapra a Szabadság 1885. május 31-i recenziójának a tárcarovatból (A „Szabadság" tárczája) való kivágatát ragasztotta be, a 142. — az utolsó kitöltött — lapon pedig a Vasárnapi Újság 1900. október 14-i számában megjelent Prielle Kornélia-visszaemlékezésből nyert adatokat illesztette könyvébe a szokott fordulattal (A 189-ik lapon felül a 19-ik sor végére tétessék?). Pár napilapcikket minden megjegyzés nélkül helyezett magába a könyvbe. (A fontosabbak: [Rozvány György]: Hodossy Miklós. Szabadság, 1894. júl. 25.; Véghső Gellért: Erdélyi Vazul bárósága. Nagyvárad, 1898. 145. sz.; Ludvigh József: A muszkasereg élelmezése Nagyvárad által. Tiszántúl, 1899. dec. 24.) A legutolsó ezek közül — nagyon is jellemzően — Dus László Beöthy Ödön c. cikke a Nagyvárad 1906. december 25-i számából. Hegyesi Márton nem csupán ajánlotta „Bihar vármegye közönségének" müvét, de annak egy díszpéldányát — a birtokába jutott 1848. évi választási iratokkal együtt — az 1885. június 17-i közgyűlésen át is nyújtotta. Miután hiába volt az előfizetési fölhívás, „ezen ügy tárgyánál, mint értékénél fogva fontos munkára történt előfizetések a megye közönségének várakozását köztudomás szerint ki nem elégítették", magyarán: nem fizették elő kellő számban, indítványoztatott, hogy küldessék minden törvényhatósági bizottsági tagnak előzetesi fölhívás, a megye pedig maga is 100 példányban rendelje meg a társtörvényhatóságoknak. A közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet mondott mind a műért, mind a beszolgáltatott — jelenleg valahol lappangó — iratokért, miután pedig a szolgabírák által az 1884:426. sz. határozat az előfizetések gyűjtésére nem járt a várt eredménnyel, Beöthy Andor alispánt bízta meg, hogy magát a könyvet minden, azt addig meg nem rendelő közgyűlési tagnak küldje meg megrendelésre (megvételre!) „azon körülmény kifejétse mellett, hogy ezen másodsorban a hazai oknyomozó történelem, de elsősorban mindenesetre Bihar megye érdeke tekintetéből kiváló mü megrendelését ezen megye közönsége hazafiságból elvárja". Abban a reményben, hogy a belügyminiszter is jóváhagyja, 100 példányt 250 forintért — a megyei törzsvagyonból kiutalva — a vármegye is megrendelt: 10-et a miniszterek, 54-et a vármegyei, 26-ot pedig a városi törvényhatóságok számára (Hej: 109-111., bemásolva Bihar vm.jkv. 1885:191-192.) A kor jellegzetes műfaja volt a mutatvány-közlés, amely a megjelenő vagy már megjelent könyv egy-egy részletével hívta föl az olvasó figyelmét a könyvre. (Csupán rokonítható ezzel mai irodalmi folyóirataink azon gyakorlata, hogy — talán jobb híján — megjelenésben lévő müveket, többnyire regényeket folytatásokban közölnek.) A Biharvármegye 1848-49-ben tizenhat fejezetéből hetet közöltek egészben vagy részben a lapok, folyóiratok; ezek a fejezetek: a X. (Hazánk, 1885. febr.), a XIII. (Nagyvárad, 1885. máj. 21-24.), a XVI. (Szabadság, 1885. máj. 21-24.), a XIV. (Nemzet, 1885. jún. 5., reggeli kiadás), az V. (Arad és Vidéke, 1885. jún. 14.), a XI. (Függetlenség, 1885. jún. 19., kivonat az abrudbányai eseményekről), valamint a II. (Hazánk, 1885. szept., Beöthy Ödön arcképével és az Egyetértésből átvett bírálattal) (Hej: 6-7., 63-64.). A monográfiával a Szabadság 1885. május 31-i tárcarecenziójától a Budapesti Szemle 1886. januári bírálatáig tizenkét ismertetés foglalkozott, ami nyilvánvalóan a szerző által megküldött recenzensi példányoknak is köszönhető. Közülük néhány alig több mint puszta