Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

RUSZOLY JÓZSEF: Hegyesi Márton és műve

RUSZOLY JÓZSEF Hegyesi Márton és műve Kiss János (1792-1857) bagaméri főbíró emlékének is ajánlom 1. A historikus szakmabelieken — had-, hely- és irodalomtörténészeken — kívül ma már kevesen ismerik az egykori jeles váradi ügyvéd szerkesztő, Hegyesi Márton nevét, aki jó másfél évszázada: 1846. július 10-én született Biharnagybajomban földműves — akkor még jobbágy — szülők gyermekeként. Iskoláit szülőhelyén és a debreceni református kollégiumban végezte; mezei jogászként folytatott tanulmányait — közben a Beöthy családnál nevelősködött, ahova később be is nősült; második felesége Beöthy Eszter lett — az eperjesi jogakadémián magánvizsgával (1870) zárta. Rövid budapesti "bojtárkodás" után 1873. január l-jén Nagyváradon nyitott ügyvédi irodát. Több mint négy évtizedes praxisa alatt számos híres és hírhedt pörben jeleskedett; ő volt pl. 1898-ban az agrárszocializmussal is gyanúsított, ám inkább "csupán" a kegyetlen adóvégrehajtás miatt lázadó, a községházát megostromló bagaméri zendülők védője. A szülőfaluját is magában foglaló bárándi kerületet függetlenségi programmal két cikluson át képviselte az országgyűlésben (1875-1881). Történeti jogi tárgyú és napi kérdésekkel foglalkozó publicisztikai írása már a hetvenes évektől megjelentek a helyi, nemkülönben az országos lapokban. Szerkesztőként a 48-as Biharmegyei Lapoknál mutatkozott be (1880-1881). Pár hónapig szerkesztette a Nagyváradot is (1890), majd pedig — mondhatni pálfordulással — a szabadelvű kormánypárt jeles orgánumának, a Szabadságnak lett felelős szerkesztője (1899-1904). A Debreczen után itt folytatta hírlapírói pályáját a fiatal Ady Endre is, mígnem a frisebb szellemű, ellenlábas laphoz, a Nagyvárdi Naplóhoz nem szegődött (1901). Hegyesi Márton tevékenységének máig maradandó részét historikus munkássága képezi. Rendszeresen írt történeti folyóiratokba; a nyolcvanas években a Biharmegyei Régészeti és Történelmi Egylet titkára volt; kutatóként az akkor még közeli "kortörténetnek" számító forradalom és szabadságharc emlékeinek — benne visszaemlékezéseknek — a gyűjtése, rögzítése és földolgozása foglalkoztatta. Ekként szoros kapcsolatba került a kolozsvári 1848-49-es Országos Történelmi Ereklye Múzeummal. Az egykori szereplők — köztük Damjanichné és Görgey István — általában kedvezően ítélték tevékenységét; a sarkadi születésű későbbi kolozsvári (majd szegedi) történész professzor, Márki Sándor is becsülte. Empirikus, az adatokban minuciózus pontossággal elmélyülő kutatóként nem egyszer vitákba is keveredett a történész pályatársakkal. A Görgei-vitában a hadvezér pártján állt. Könyvei közül különösen kettő érdemel figyelmet. A Biharvármegye 1848-49-ben