Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
Okmánytár Bihar vármegye 1848-49-iki történelméhez
elhagyta s hazatért, az ott visszamaradottak pedig házi viszonyaik által szükségeltetve tűzhelyeikhez visszatérni óhajtanak. A megye közönsége nemzetőreinek kívánságát helyeselve, azoknak a csúcsai vonalon a felszerelendő szabadcsapatok vagy szervezetet nyert honvédzászlóaljak általi felváltását ajánlatba hozza. Midőn a hadügyminisztérium a megyének a nemzetőrei felváltása irányában előhozott okada[ta]it helyeselné, a hadmegye parancsnokságának meghagyta egyszersmind, hogy mihelyt Nagy-Váradon [Nagyváradon] vagy vidékén honvéd-zászlóaljak vagy szabadcsapatok annyira felszerelve leendenek, hogy azokat a csúcsai őrvonalra kiküldeni lehet, tüstént a további rendelkezés végett a hadügyminisztériumnak jelentse fel. Ami pedig az engedély nélkül hazatért egyik századot illeti: a nemzetőrségi szolgálat érdekében teendi a megye, ha szigorú vizsgálatot rendelend, és a kihágókat büntetésre vonandja. Mészáros Lázár - Az eredeti Bihar vármegye levéltárában 405/49. irattári szám alatt. 1165 LXIV. Gencsy Pál jelentése az 1849. évi március 19-ikéről Bihar vármegyébe bizottmányához a másodízben kiindított lovas nemzetőrség eddigi működéséről (Kivül.) Érk. március 25-én, 1849. Bihar megye nemzetőrsége őrnagyától. Bihar megye tisztelt bizottmányának. N.-Váradon. Hivatalosan. (Belől.) Tisztelt megyei bizottmány! Idestova három holnapja immár, miólta zászlóalyammal megyém kebeléből kiindulván, a lelketlen camarilla zsoldos bérencei által felizgatott Erdély hegyes s völgyes külömböző [különböző] vidékein táborozok; s mindez idő alatt mégis nem lehetek szerencsés a tisztelt megyei bizottmányt csak etzer [egyszer] is hivatalosan tudósítani, minek oka egyedül abban feküdt, hogy a múlt januárius hónap ólta meg volt szakadva a közlekedés, s csak néhány napja, tudtom szerint, hogy az ismét megnyílt, és a rendes postajárás is megkezdődött. Használva az alkalmat sietek a tisztelt bizottmányt eljöttünk ótai történtek s helyeztetésünk némely vonásaival megismerkedtetni, mit, ha módomban áll vala, eddig is kedves és tartozó kötelességemnek esmérek. Tudva van a tisztelt megye előtt, miképpen múlt évi december hónap 26-án kelt végzése és országos teles hatalmú kormánybiztosi rendelet folytán a megyei lovas nemzetőrség vezérletem alá vételével akkép[p] valék megbízva, hogy a Zaránd és Hunyad megyei határoldal felől berontással fenyegetett rabló mócok ellen védeni kellett kristyóri vonalra mejnek, ott őrködjem azoknak megyénkbe ütése ellen. Vaskóhról azonban, melly eredetileg állomási helyünk leendett volna, egy napi nyugvás után alezredes Beke Jósef vezérlete alatt zászlóaljam átlépte a bihari határbérceket mintegy hatszáz főnyi honvédcsapattal és fél üteg ágyúval N.-Halmágyra [Nagyhalmágyra] vonult, egyesülendő ott az Aradról várt erővel, mely néhány nap múlva meg is érkezek Gál László alezredestől vezérelve. Az ekkép egyesült két sereg akkor mintegy hétezer főnyi lett és 22 ágyú erejű, mely N.-Halmágyon [Nagyhalmágyon] és tájékán csaknem három egész hétig állomásozott. Zászlóaljam egyik százada ugyanis Halmágyon, másik pedig Körösbányán volt azon feladattal, hogy az ottan körül portyázó mócokat, ha kézre jönnének, űzze, irtsa, általában pedig az irtózatos dúlások,
