Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

Okmánytár Bihar vármegye 1848-49-iki történelméhez

szentsége ellen vétkezik, s megsérti a polgári társaság amaz elvét is: "Senki magának bírája nem lehet." Isten rendeletében keresztyénnek meg kell nyugodni. Valamint nem teremtettünk egyenlőknek arcban, észben, ügyességben: így földbirtokban s egyéb javakban sem voltak az emberek egyenlők s nem lesznek soha. A szegényebb tehát több vagyonnal bíró felebarátjának jószágára ne nézzen sóvár szemekkel; annál inkább foglalási hajlamot ne tápláljon keblében. Botrányos és szívtelen háládatlanság volna, ha az eddigi jobbágyok, volt földesuraiknak, kiktől nyerték szabad földüket, megmaradt birtokaikra erőszakkal vágynának. Ily merényekre sem fejedelem, sem törvény jogot nem ad s nem is adhat. Ily tettek mindég zavargás és ragadozás undok bélyegét viselnék; a rendbontók, csendháborítók és rablók büntetése pedig irtózatos. Polgártársak! Vegyétek eszetekbe ezeket: ne figyeljetek az értetlenebbeket tévútra vezetni kész ármánykodók, a hiúságból tetszelgő kegy vadászok szavára. Megzavarják ezek a rendet s veszélybe sodorják a népet. Vágynak nektek jóakaróitok, kik iránt bizalommal viseltettek, kik titeket ámítani, megcsalni véteknek tartanák; vágynak tisztviselőitek, kiknek nemcsak polgári, de hivatali kötelességökben is áll, hogy kétségeiteket eloszlassák, aggodalmaitokat megszüntessék, igaz ügyeitekben védjenek, szabadságaitok felett őrködjenek. Ezekhez járuljatok bizalommal! Tisztviselőitek ajtai éjjel és nappal nyitvák előttetek! ím a magasztos törvénycikkek megérkeztek. Rövid időn ki fognak községenkint köztetek hirdettetni. Azokat betölteni, megtartani kell, de rajtok túllépni, azokban nem foglalt követelésekkel ellenök járni nem szabad. Legyetek türelemmel. Majd későbben, midőn ezen törvények malasztjait voltaképpen élvezenditek, és megismerenditek a szabadság, a polgári és vallási egyenlőség jókékonyságait: akkor fogjátok áldani azon nemeslelkü törvényhozókat, kik nagyrészint földesurak valának, és szégyenleni fogjátok még a rossz gondolatot is, mely lelkeitekben azoknak személye vagy vagyona ellen netalán felmerült. Boldog, ki azon polgári körben, mit az isteni gondviselés nekie kiszabott, megelégedéssel híven működik, és felebarátját testvérileg szereti. Éljen a szabadság, egyenlőség, testvériség! E három dicső szavak örömet gerjesztő érzete mutatkozik nemzeti színeink lobogtatásában. E színek alatt egyesüljünk, előmozditandók mindnyájunk közjavát s nyugalmát, megőrzendők, védendők egyszersmind királyunkat, hazánkat ellenség ellen, ha kell. S itt találkozunk a nemzetőrség egyszerű céljával. Legyünk minden kicsapongásoktól tiszták, mint zászlónk fehér színe. Hevítse kebleinket a király- és hazaszeretet, vérünket is készek levén érettök, — ha kívántatik, — áldozni; erre int zászlónk piros színe. S így reményünk lehet, hogy mi magyar szabad polgárok egyenkint boldogok, országunk pedig nagy és dicső leend; ezt jósolja zászlónk zöld színe. Isten velünk! Kelt B.-Újfaluban, ápr. 26-án, 1848. Miskolczy Károly főszolgabíró - Az egykorú nyomtatvány ifj. Bölöny Sándor okmánygyüjteményében. -