Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XVI. A bukás után. A besoroztatások s elítélések. A menekültek

Kossuth kíséretéhez nem csatlakozott a nekie az engedelmességet fölmondott Koszta Márton. Ő amerikai polgárul jelentkezett, azonban az 1853. évi július 2-án, a szmirnai kikötőben a "Huszár" nevü osztrák hadihajó parancsnoka elfogatta. De ezzel nagyon csúful járt. Ott horgonyzott a kikötőben egy amerikai hadi hajó is, a "St. Louis", ennek parancsnoka Ingraham N. Duncan értesülvén az esetről, átizent az osztrák hajóra a Koszta Márton kiadatásáért. S midőn ennek sikere nem lett, megtöltette ágyúit, s hadi követ által tudtul adata az osztrák hajó parancsnokának, hogy ha egy óra alatt Koszta Márton, kit Xantus a Vasárnapi Újságban tévesen nevez Gergelynek, szabad nem lesz, összelöveti az osztrák hajót. Bizony szabad lett Koszta, szégyenszemre kénytelen volt őt elbocsájtani az osztrák parancsnok. Ezen eset diplomáciai lépések tárgyát is képezé, de az amerikai kormány nemcsak nem engedett az osztrák követeléseknek, hanem a szenátusnak az 1854. évi augusztus 4-i rendeletéből nagy arany emlékérmet is veretett Ingraham számára.

1130 Az Aleppóba bellebbezett áttért menekültek is, s ezek között Papp János (most curiai hivatalnok, s kit Frits ezredes, török neve szerint Shender, egyik, Klapkához intézett levelében igen megdicsér

1131

), kezdettek az 1852. évben átjönni Konstantinápolyba,

113 s onnan ki a szabad világba. Kmety tábornok magával vitte segédjét, Thuolt Istvánt is Londonba. Thuolt érdekében maga Kossuth írt két ízben Londonból Asbóth Sándor alezredesnek New-Yorkba, először az 1852. évi július 29-én, másodszor ugyanazon évi december 3-án. Kossuth ezen levelekben Thuoltról (kit mindenütt Tóth Istvánnak nevez, de hogy a Kossuth szerinti Tóth István ugyanazonos a mi Thuoltunkkal, kitűnik abból, hogy úgy jelzi meg Kossuth, mint az egyik Lévay lány férjét, ki Viddinben nősült, s mint a Kmety segédjét) azt írja, hogy derék katona, tiszta, mint az arany, bátor és vitéz, vitéz hazánkfiai legvitézebbjeinek egyike.

1133 Ezen elösmerés a Kossuth tollából nagyobb jelentőségű, mint a Mária Terézia-féle vitézségi érdemrend. A menekültek utolsó transzportjuk [transzportja], s ezek között Thuolt is szép, fiatal feleségével az 1852. év október 26-án indult útnak az új világba.

1134 Kik bent rekedtek a katasztrófakor, azok közül is sikerült némelyeknek, mint például, miként már azt megemlítettem, Beöthy Ödönnek, kimenekülni. Londonba menekült volt ki mindjárt a katasztrófa után Szemerével együtt Keleten át Vargha István is, a későbbi nagyváradi főjegyző, kivel Szemere együtt ásta vala el a koronát. Ez a Vargha István volt az, aki később 1853-ban a bécsi kormánynak elárulta a koronát, melyet Szemere Nagyváradra utaztában az alkudozások alkalmával magával hozott, s itten tartózkodása alatt, mint Ipolyi, Várad volt nagy nevű püslöke írja,

1135 a püspöki palotában helyezett el, de hogy melyik püspöki palotában: azt nem említi. Ez a Vargha István volt az, aki később, 1853-ban elárulta a bécsi kormánynak a korona rejtekhelyét;'

136 ezt még Vargha életében hangosan suttogta a nagyváradi közvélemény, pedig még akkor ez nem volt konstatált tény, s ezért nevezte őt [a volt főjegyzőt] „koronás Vargha "-nak. 1130 Veress Sándor (1879)1:300-302.; Xantus János: Az Ingraham emlékérem. Vasárnapi Újság, 1878. jan. 13. (2. sz.) 25. 1,31 Klapka György (1886) 512. 1132 Veress Sándor (1879)1:240. 1133 1849-1866. Az Asbóth család irataiból (1871) 63., 75. 1134 1848-1866. Az Asbóth család irataiból (1871) 86. 1135 Ipolyi Arnold (1886) 125. 1136 Újdonságok. Kijuttatta osztrák kézre a magyar koronát? Egyetértés, 1886. nov. 12. (313. sz.)