Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XVI. A bukás után. A besoroztatások s elítélések. A menekültek

Arad vármegyéhez Bihar vármegye esvén legközelebb, elsősorban itt keresett menedéket a sok hajótörött hazafi, nem egy inzultálásoknak lévén kitéve a félrevezetett román nép által, mint például Várszely Ármin 33. zászlóaljbeli tizedes, később a nagyváradi premontrei rendi főgimnázium érdemes igazgatója, ki az 1890. évi október 1jén halt el.'

067 Itt bujdokolt át Irányi Kálóczyval, itt talált menedéket Vetter, ki Körösszegen rejtőzködött; itt, éspedig az Alsó-Sárréten, többek közt Nagybajomban, bujdokolt Bónis Samu; itt húzták meg magukat egy ideig, míg a közhiedelem szerint menhelyük árulás útján föl nem födöztetett, s el nem fogattak, Szacsvay Imre és Sárosy Gyula, amaz Talpason, emez Komádiban. Alig volt család, mely egy vagy több bujdosót ne rejtegetett volna. Bihar vármegye még egyszer látta a Görgei vezérlete alatt harcolt honvédeket, de már csak mint orosz foglyokat, amint augusztus 17-én Nagyzeréndről Sarkadra hozták őket Anrep orosz tábornok fölügyelete alatt, s augusztus végső napjaiban pedig vitte a Kazinczy-hadtest s az ahhoz csatlakozott honvédseregek fogoly tiszteit, kiket Zsibóról Margittától kezdve Bihar vármegyén át kisértek az aradi várba, kik közül azonban Szalárd körül többen megszöktek, így például Endes őrnagy.

1068 Szomorú viszontlátás volt ez! Nagyváradon még ezután is láttak egy pár napig honvédruhás honvédeket. Itten voltak ugyanis augusztus 15-én délelőttől egész 28-áig a fogoly Görgei, s kíséretében két testvére, Ármin és István, s hadsegédei közül Duka Tivadar és Kempelen, éspedig 23-áig egyenruhában és kardosán, megengedtetvén nekiek a szabadon járás is a városban. S csak 23-án azon indokból, hogy egy Olga-huszárezredbeli orosz tiszt egy Marquesi nevü osztrák főhadnagyot egy honvédtiszt miatt párbajban lelőtt, kereté el kardjukat Pászkevics, s ölteté föl velők a polgári ruhát.

1069 Sarkadról egynapi pihenés után augusztus 19-én Gyulára szállították az oroszok fogoly honvédeinket, s ott 23-án átadták őket Reischach és Montenuovo osztárk tábornokoknak.

1070 Egy foglyot nem adtak át az oroszok az osztrákoknak, s ez a Wolhynia Zwiahel községében született Rulikowski Kázmér volt, ki a Wosnesesk ulánezredben szolgált századosi ranggal, s mint ilyen a szabadságharc végső napjaiban átment a magyarokhoz. Rulikowskinak már nem is adott Görgei, miután már ekkor a megadásról volt szó, fegyvert a kezébe, hanem, hogy sorsán könnyítsen, a hadifoglyok közé sorozta őt. De ez sem menté meg Rulikowskit. Pászkevics jól tudta, hogy ő nem hadifogoly volt; Gyuláról elhozatta Nagyváradra, s itt augusztus 28-án agyonlövette. így lett a szegény lengyel ifjú mártírunkká.

1071 Az osztrákok aztán beszállították a fogoly honvédeket Aradra, a tábornokokat és azon tiszteket, kik előbb osztrák szolgálatban voltak, a várba, azokat, kik nem szolgáltak az osztrákoknál, a városba. Az utóbbiakkal rövid úton elbántak. Besoroztak őket egyszerűen közlegényekül az idegen nyelvű ezredekbe. Még az elmenekültek közöl is többeket összefogdostak, s besoroztak utólagosan. 1067 Nagyváradifőgymnasiumi Értesítő 1890/1. 4. 1068 Gyalokay Lajos: Segesvár és Petőfi. Hazánk 6:244-259., hivatkozás: 254-255. 1069 Magyarország képekben (1870) 359.; Könnye Nándor:Scherr-Thosz Arthur gf.: Emlékezések múltamra. Budapesti Szemle (1881) 27:395-411., hivatkozás: 396. 1070 Asbóth Lajos (1862)1:262. I07l

á-r: A „kilenc" közös sírja. Vasárnapi Újság , 1870. nov. 6. (45. sz.) 579-580.