Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XV. Az utolsó napok s a bukás

segíteni, de nem is mehetett, mert hiszen nekie rendeltetése az Aradra vonulás volt, s mert ellenesetben ugyanazon sorsa leendett volna a 60.000 főnyi orosz túlnyomó erő ellenében hadserege zömének is, ami a Nagy-Sándor hadtestének. A debreceni csatáért még Rüstow is, ezen hires katonai író, egyedül Nagy-Sándort teszi felelőssé, s Jósika is, ki pedig Görgei legnagyobb kárhoztatóinak egyike, azt mondja, hogy Nagy-Sándort a Debrecennél elkövetett óvatlanságáért a világ bármely hadseregében haditörvényszék elé állitandották [volna].'

011 A debreceni csata után Debrecen és Mikepércs között s a debreceni tanyáktól a pályi erdő vonaláig elterülő homokdombok között többször összecsaptak a futó huszárok s az üldöző kozákok, 10-15 csoportban egymással összegomolyodva. Mint alább megemlítendem, a vert magyar sereg romjai még augusztus 2-án este átvonultak a berettyóújfalui Berettyó-hídon, s másnap reggel három huszár, a hátvéd hátvédje vonult véresen, porosan, sebekkel bontottan a debreceni út felé Berettyóújfalu alatt lévő Bacsó hídján át. A községben [az] ahoz közel levő „Szeles" korcsmánál megállottak, s leszállottak lovaikról, és elkezdtek nyugodtan pálinkázni. Azon hírre, hogy közelednek a kozákok, újra lóra kaptak, s szégyenkezve, elkeseredetten folytatták a hátrálást. Egyikőjök mérgében lelőtte Doby János uramnak kutyáját, mely őket megtámadta. A piacon lovaikat táncoltatva, elkezdettek erősen káromkodni. Erre az őket bámulok közt egy csoportban levő négy úri ember egyike: Báthori Bálint elég tapintatlanul azt jegyezte meg: „Ezek is itt tudnak hősködni, s nem a csatatéren. " A huszárok egyike ezen szavakra kirántotta csonka véres kardját, s nekiek vágtatott az uraknak. Ezek menekültek, ki hova tudott, egyik a kerítésen át, másik a toronyba, Báthori a városháza cselédszobájába, s a huszár utána, bement lovon a cselédszobába is, ott torkon szúrta a szerencsétlen Báthorit, ki holtan rogyott össze. A mérges huszár egy 5 frt-os bankjegyet dobva a koporsóra a holttest elé, többi két társához csatlakozott, azokkal együtt folytatta visszavonulását, útközben fölégetve a Berettyó-híd padlóját.

1012 Napok kérdése lévén Nagyvárad biztonsága, Szemere, mint belügyminiszter meghagyta augusztus 4-én Hodossy Miklósnak, hogy minden ottani álladalmi vagyont aznap és másnap kellő őrizet alatt a legbiztosabb úton szállíttasson Arad felé, s majdan tegyen jelentést Aradon vagy ott, ahol [lesz]. Ennek foganatosításával Hodossy Sántha György alispánt bizta meg, s kiküldötte azt rögtön Tóth Sámuel vármegyei mérnökkel Tenkére annak megvizsgálása végett, hogy át lehet-e ottan menni a Körösön.

1013 A temérdek álladalmi vagyon csakugyan Beél felé szállíttatott el,

1014 minek siettetését az is indokolná, hogy augusztus 4-én azon álhír jelentetett, miszerint az oroszok Geszt felé tartanak.

1015 A magyar hadsereg a debreceni veszteség megtudása után gyorsan elvonult Vámospércsről, 3-án egy húzómban Nagylétán át Kis-Máriára [Kismarjára] s 3-ika és 4-ike 1011 Rüstow (1866)2:365-370.; Görgei Arthur (1862) 2:325-337.; Görgei Arthur(1867) 24-31.; Bericht. 3:58-63.; Oreusz Iván: Egy orosz könyv a magyar szabadságharcról. III. A debreceni csata: Vasárnapi Újság. 1880. dec. 26. (52. sz.) 858-860.; Jósika Miklós (1862)8:86. 1012 Lásd a Hubókay József cikkét a nagyváradi Szabadság 1883. évi 54. számának tárcájában. Hubókay azonban téved, midőn ezen eseményt augusztus 7-ére s az átvonulást Berettyóújfalu 3-6-ára. Ezen eseménynek augusztus 3án reggel kellett történnie, az átvonulás pedig még augusztus 2-án este és éjjel megtörtént.— Hubókay József: A szabadságharc végnapjaiból. Szabadság, 1883. márc. 20. 10,3 Okmánytár: LXXVIII. és LXXIX. 1014 Szemere Bertalan (1870)5:21. 1015 Szemere Bertalan (1870)5:41.