Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XII. A Függetlenségi nyilatkozat, s annak hatása Bihar vármegyében

XII FEJEZET A Függetlenségi nyilatkozat, s annak hatása Bihar vármegyében Az 1849. évi március 4-én Olmützben kiadott birodalmi alkotmány

758 kitörölte a Magyar Királyságot az élő államok sorából, megsemmisítette annak nyolcszázados alkotmányát s önállóságát, s bekebelezte az egységes ausztriai birodalomba. Ki ezen lépést tanácsolta a fiatal, tapasztalatlan császárnak, az nem volt uralkodójához hű. Ezzel széttépetett a dinasztia részéről azon törvényes kapocs, mely az uralkodóházat a Magyar Királysággal egybekapcsolta. A nemzetgyűlés, vagy helyesebben a debreceni nagytemplomban a képviselők és az egybesereglett nagyszámú közönség által képezett népgyűlés,

759 Kossuth nagyhatású beszéddel kísért indítványára április 14-én ezen merényletre azzal válaszolt, hogy Magyarország függetlenségét s a Habsburg-Lothringen-ház trónvesztettségét proklamálta. Az előzmények által bármennyire indokolva volt is ezen lépés, az nem volt sem parlamentáris, sem politikus. Parlamentáris nem volt azért, mert a nemzetgyűlés nagy többsége, mint nemcsak Kemény Zsigmond és Kovács Lajos irják, hanem emlékiratában maga Madarász József is bizonyítja,

760 a békét óhajtotta s perhorrescalt [elítélt] minden olyan tényt, mely annak útjába akadályt gördíthetett. Sőt Irányi is azt írja, nagybecsű francia munkájában, hogy a békepárt januárban számosabb volt, s a harc pártja alig számított [számlált] harminc tagot, ezen állítását egy újabb cikkében is ismételi. Igaz ugyan, hogy ugyancsak ő irja, miszerint az április 12-i titkos ülésben a többség melegen fogadta Kossuthnak függetlenségi indítványát.

761 Azonban, ha figyelembe vesszük, hogy a tények igazolásuk szerint a békepárt hatalomban január olta nem fogyott, hanem nőtt, s hogy az említett ülésben a kérdést, mint Kemény irja, nem merték szavazásra bocsájtani, Irányi utóbbi állítását tévesnek kell tekintenünk, s a Madarászét fogadnunk el. Április 12-én sokakat elragadott ugyan Kossuth beszéde,

762 de az április 14-i határozat mégiscsak a népgyűlésben volt keresztülvihető. Egyedül Kossuth vitte keresztül azt, s annak kimondásán, mint a Görgeihez március 24-én írott levelének ezen passusa: "egy döntő győzelem, ez az alap, melyen isteni és emberi törvények szerint mindent rendezhetünk",

763 már régebben, bizonyosan a március 4-i alkotmány tudomására jutása óta gondolkozott. S kivitte nem ugyan azért, mivel Szemere insinualja [alaptalanul gyanúsítja], a főhatalomnak Görgeitől való féltése miatt,

764 hanem, mint a viddini szózat irja,

765 azért, hogy a békepárt terveit 758 Gyűjteménye (1849)1:47-66. 759 Kemény emlékirata: Beksics Gusztáv (1883) 120. 760 Beksics Gusztáv (1883) 106., 1 15.; Kovács Lajos (1883) 74-85.; Madarász József (1883) 221-222. 761 Irányi, Dániel-Chassin, Charles-Louis (1860) 232., 233., 359; Irányi Dániel: A márciusi napok Debrecenben (1849.). Ország-Világ, 1885. már. 16. (11. sz.) 166-167. 762 Hunfalvy Pál: Rövid visszapillantás a forradalomra. Budapesti Szemle (1883) 34: 268-277., hivatkozás: 274. 763 Der Winter-Feldzug 1848-1849 in Ungarn (1851)415. 764 Szemere Bertalan (1853) 3:82., 83.