Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XI. További honvédelmi intézkedések. A szabad csapatok s az önkéntes örhad, illetve a 123. zászlóalj, az I. honvéd-vadász ezred; a vöröstoronyi vadászzászlóalj
Miután mindenki beverte a szeget, a zászlóanya, ki piros-barna bársony ruhában volt, fekete fátyolos rózsaszínű selyem kalapban, kezébe véve a fölszögzött zászlót, ragyogó fekete szemei a legmagasztosabb lelkesedés tüzétől égtek, s leírhatlan szépek valónak, s a honleányi lelkesedés legmeghatóbb hangján e szavakat monda: „Hordozza dicsőséggel!" Vasvári a zászlót a kezébe[n] tartva, gyönyörű szónoklatot mondott az ifjú lelkesedés s a költői lélek hevével. A tért ellepett nagyközönség, s a lelkesült csapat a győzelem biztos reményével még aznap elindult a harctérre. Május 2-án érkezett meg Bánfi-Hunyadra [Bánfihunyadra], s mindjárt május 5-én meg volt első összecsapása a román fölkelőkkel, melyben résztvett a bihari mozgó nemzetőröknek is egy részök [része], s melynek folytán a mieink elfoglalták s fölégették Lapustesci falut. A csapatokat Buzgó László honvédszázados vezényelte, Vasvári, dacára annak, hogy ő őrnagy volt, nem bízván magában annyira, hogy csatában vezényelni merjen, ezen tapasztalt, öreg, volt császári katonára bízta a parancsnokságot. Vasvári a Rákóczi-csapat századosaként helyezte el Meregyó, Lucsel, Újfalu, M.Gyerő-Monostor [Magyargyerőmonostor] s a havas szélén lévő Bulcsúk községben, és az ez utóbbinál is bellebb fekvő Csonka nevű havas részre; emitt Bulyovszky, amott Erdélyi táborozott. M.-Valkót [Magyarvalkót] pedig Buzgó tartotta már előbb megszállva erős, daliás századával. Vasvári maga egyelőre Meregyón telepedett le a jó érzelmű Ungur János g. keleti lelkész házánál, később pedig M.-Gyerő-Monostorra [Magyargyerőmonostorra]. Május és június havában egészben vagy századonként több apróbb összecsapása volt még a Rákóczy-csapatnak. Június vége felé elfoglalta Rin-Callateit és Jurcutiát, július 2-án pedig Marisellut. Ezen előnyomulásnak indoka az volt, hogy Bem Nagyváradról Kolozsvárra menet értesülvén a Kemény-féle expedíció sikertelenségéről, s fölbosszankodván amiatt, újra elrendelte a havasok elfoglalásukat. A hadmüködés vezetését Zarzicki alezredesre bízta, kiben pedig a bátorságon kivül semmi katonai képzettség nem volt. Keménynek Borbánd, Szépszöginek Gyalu, s Vasvárinak Bánfí-Hunyad [Bánfihunyad] felől kellé előnyomulnia. Az utóbbinak hosszabb útja levén Mariselluig, hol egyesülendő volt vele a Szépszögi csapata, 24 órával előbb kellé indulnia. A Vasvári csapata, mint látók, el is indult, most is Buzgó által vezényeltetve. Vasvári ekkor betegen feküdt, de azért ő is csatlakozott. "Ne mondhassa senki, hogy betegségem ürügy volt az elmaradásra. Noha valóban rosszul vagyok, de ezt sokan nem hinnék el. Azonfelül ez az első nagyobbszerü csata, melyben részt vehetek, s elmaradni semmi áron sem akarnék." A vállalatra [vállalkozásra] Bánfi-Hunyadról [Bánfihunyadról] kirendelt csapat a Rákóczy-csapat négy századjából, egy század honvédből, egy század német légionáriusból s Draveczky százados 20-25 lovas mozgó nemzetőréből állott egy darab háromfontos ágyúval, tehát összesen alig 600 főből, Pivány volt honvéd főhadnagy szerint pedig a Buzgó László, s nem Buzgó Pál, mint Pivány írja, [a] 49. sz. honvédzászlóaljból, a Rákóczicsapatból, a 123. zászlóalj egy századából, egy udvarhelyszéki vadász századból, a német légió maradványából, az 50. honvédzászlóalj tartalékának két századából, egy szakasz bihari nemzetőr huszárból s utászkarral szereplő 200 békés románból állott két darab háromfontos ágyúval, s ezen forrás szerint is körülbelől csak 2000 emberből, Kalotay Viktor szerint ellenben mintegy 1200 emberből, s nem 3000 emberből, öt ágyúval, mint Jancu írja.
