Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
X. A vésztörvényszékek s a fölsőbb bíróságok 1849-ben
Egy folt az 49-i igazságszolgáltatásunk emlékén, egy sötét folt,mely nem egy ártatlanul bíróilag legyilkolt egyén kiomlott véréből képződött. Méltó lett vala az Marathoz vagy a commun őrjöngéseihez, de nem volt méltó a honvédelmi bizottmányhoz, a 49-i nemzetgyűléshez s a független Magyarország első igazságügyminiszteréhez, Vukovics Sebőhoz. Még azon értelmezés sem volt elég. Miután a bírói lelkiösmeret nem bírt mindenütt megnyugodni azon magyarázatban, az igazságügy-minisztérium megbízásából Nagy Károly igazságügyi osztályfőnök április 30-án egy előterjesztést tett a képviselőháznak, 597 melyben már annak kimondását hozá javaslatba, hogy mindazon egyének, kik a vésztörvényekbe ütköző tettekkel terheltetnek, a rögtönítélő vegyesbíróság eljárása alá vonassanak, habár tettük vagy elfogatásuk a törvény keletkeztet megelőző időre esnék is. A képviselőház ezen javaslatot május 3-án tárgyalta. Hiába küzdöttek az ellen s a vésztörvénynek visszaható erővel való fölruházása ellen Szász Károly, Besze János, Kovács Lajos, Csertán Sándor, Lónyay Menyhért, Hunfalvy János és Kazinczy Gábor, hiába hozták föl, hogy nemcsak a hazát kell megmenteni, de a ház reputációját sem szabad elveszíteni; miután az előterjesztés visszautasítása a kormány intézkedésének helytelenítését is magában foglalta volna, s miután ekkor is volt engedelmes többség, az előterjesztés Román Ferenc, Szacsvay Imre, Nyáry Pál, Halász Bódi, Vukovics Sebő, Zeyk József, Fekete Lajos, Mészáros Lázár, Berzenczey László s Szüllő György pártoló felszólalásaik [felszólalásai] után Nyáry Pál következő szövegezésében többségileg elfogadtatott: Minden további félreértések s elmagyarazásások kikerülése végett szabályul megállapítandó s a honvédelmi bizottmánynak folyó év áprilfis] 14-én 5635. sz. a. [szám alatt] kelt rendelete ekképp értelmezendő: az országgyűlés határozata által a vésztörvényekben elősorolt hazaárulási vétségekre [?!] nézve a rendes bíróság eljárása fölfüggesztve lévén, mindazon egyének, kik a vésztörvényekben elősorolt vétségi esetekkel terheltetnek, bár tettök vagy elfogatásuk a törvény keletkeztet megelőző időre esnék is, a rögtönítélő vegyesbíróság eljárása alá tartoznak. 598 Azt hozták föl ezen határozat indokolásául, hogy a törvény által sújtott cselekmények az eddigi törvények szerint is hazaárulást képeztek, és így nincs a törvénynek visszaható ereje, csak az eljárás rendeztetett újonnan. Azonban az előbbi érvelés sem állja ki a jogi bírálatot, de különben is éppen az eljárás s az ex[c]lusiv [kirekesztő, különleges] büntetésnem képezi a választóvonalat a régibb törvények s ezen törvény között. Ezen értelmezéssel aztán még vértől csepegőbb lett az a vésztörvény. Midőn ez a törvény február 13-án megalkottatott, a felsőház még nem volt Debrecenben constituálva [megalakítva, azaz még nem ült össze], s így azt a honvédelmi bizottmány a felsőház hozzájárulása nélkül léptette életbe. A felsőház március 12-én megalakulván, utólagos hozzájárulás végett aztán beterjesztetett ahhoz is a vésztörvény. A felsőház március 19-én tárgyalta ezt, s Beöthy Ödön indítványára kimondotta, hogy a felsőháznak ezen törvényjavaslatra nézve ugyan sok észrevétele lenne, miután azonban a törvény már életbe van léptetve, ezúttal eláll Okmánytár: LXX. Közlöny, 1849. máj. 5., 6. (97. és 98. sz.); Pap Dénes (1870) 2: 157.
