Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

IX. Hadi szertárak s katonai intézetek Bihar vármegyében s különösen Nagyváradon

Nagyváradon, mely szokatlan tevékenység színhelyévé lön, ezenkívül készítettek fegyvergyutacsokat is, a gyutacsgyár a vár kazamatáiban helyeztetett el; a gyutacsokat egy mesterséges gép által készítették, melyet a Thurszky sorgyalogezred egyik hadnagya, Sztankó Samu, ki az 1848. év nyarán 24.355 darab fegyvert szállított be a hazába Belgiumból,

536 hozott szintén Belgiumból. Az ehhez szükségelt robbanó higanyt pedig egy francia készítette, s ugyanazt alkalmazták az augustini fegyverekhez is. Nagyváradon, vagy helyesebben mondva, Nagyvárad mellett, Pece-Szent-Mártonban [Peceszentmártonban] ágyúöntöde s később ágyúfúroda is állíttatott föl, ennek vezetője Lukács Dénes alezredes volt,

537 kit a nagyváradi honvédtüzérség összes tisztikara már az 1849. évi április 4-én Nagyváradon kelt s harminckét tiszt által aláírt és a honvédelmi bizottmányhoz intézett föliratában az összes tüzérség f őigazgatójává s tábornokká ajánlott kinevezni,

538 ki aztán május 28-án ezredesül neveztetett ki. Lukács Dénes sok ágyút öntetett itt, s azok mind hat fontosak voltak, Lukács saját kezével huzamosabban esztergályozta az első ágyút, így csinált ő az öntvényből csinos és jól hordó s az ellenségben halált szóró golyóival félelmet gerjesztő magyar ágyút, mely ment volt minden cifrázattól, egyedül ezen jelmondat: "Ne bántsd a magyart!", továbbá a löveg száma s 1849 és N.-Várad — volt rávésve.

540 Sikerült ágyúöntödénkben Skopal főhadnagy fáradozásai folytán, többnemű kísérlet után az akkori időben elhíresedett kongreve-röppentyűk javított nemét is előállítani, s azokból egy félüteget alakítani. Ezek a hét fontos gránátokkal 1200-1400 lépésnyire képesek voltak hordani. Skopal után Willinger egykori cs. kir. tűzmester, majd tüzérfőhadnagy lett az üteg parancsnoka, ki aztán Bemhez küldetett Erdélybe, hol ezen kongreve-röppentyükkel a hegyi harcokban nagy sikert lehetett kivívni. Utóbb ilyen röppentyűket egy elfoglalt ellenséges röppentyű-üteg mintájára még többet készítettek, melyeknek készitésöknél [készítésénél] Moser Sándor százados is kitűnőleg működött. Nagyváradon ezeken kivül januártól májusig még igen sok ágyútalp és társzekér is készült. Buda bevétele után a nagy katonai telepet s a fegyver- és lőszergyártáshoz szükséges összes gépeket és készülékeket a szertüzérséggel együtt Pestre helyeztette át a kormány.

541 Mind Lahner, mind Lukács Dénes ernyedetlen munkásságukkal s önfeláldozó működésükkel hervadhatlan érdemeket szereztek. Ezért mondja Kossuth egyik, az 1872. évi november 20-án irott és Simonyi Ernőhöz intézett levelében: "Helyünket sokan betöltöttük emberségesen, de mindannyiunk között csak három ember volt, aki helyét oly bámulatos sikerrel töltötte be, hogy azt hasonló sikerrel lehetetlen lett volna más által betölteni. E három ember Lahner tábornok, Lukács honvédezredes és Duschek Ferenc volt!"

542 És Gelich még csak meg sem említi Lukács Dénest, munkájának az ezen 536 Honv. törzstisztek albuma I. k. 189.1. 537 Kenessey Albert: Lukács Dénes. Vasárnapi Újság. 1867. júl. 7. (27. sz.) 333-334.;Lukács Dénes. Hazánk s a Külföld 1867. aug. 8. (32. sz.) 1-2. 538 Az eredeti okmány Kende S. bécsi ántiquarius birtokába jutott, az ajánlotta azt megvételre 1892. évi 10. számú katalógusában. Kár, hogy a Bihar megyei honvédegylet meg nem vásárolta, pedig én erre a „Szabadság" ua. [ugyanazon] évi március 23-i, 75. számában rögtön figyelmeztettem. 539 Közlöny, 1849. máj. 30. (118. sz.) 540 Közlöny, 1849. jún. 13. (130. sz.) 541 Gelich Rikhárd (1884-1889) 3: 426., 430. (1889) 542 Kossuth Lajos Simonyi Ernőhöz. Magyar Újság, 1872. dec. 8. (282. sz.)— Ezen levelében Kossuth Duschekiől