Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)
Debrecen város Levéltára
László, hogy a levéltári szoba állapota életveszélyes. 1823-ban a levéltári anyagot más épületbe szállították át, de 1833-ban ismét új helyiséget kerestek a levéltárnak. (15) 1832. május 14-én a senatus határozata alapján megkezdődött a titkos levéltár rendezése. A rendezéssel Simonffy Dániel szenátort bízták meg. (16) 1834. októberében a várost ért nagyerejű földrengés a levéltári helyiséget is súlyosan károsította „ ... az annyira összehasadozván és megromolván, hogy abban többé a levelek, melyek a nemes városnak legfőbb kincsei... tovább bátorságosan nem tartódhatnak . ..". Az iratokat a következő esztendőben el is szállították. Az anyag biztonságos őrzését az új helyiség ajtaján és ablakain elhelyezett vastáblák garantálták. 1836. őszén Kállay István királyi biztos sürgette a tanácsülésen a levéltári rend helyreállítását. A főbíró a korábbi években hozott intézkedésekről, kiküldött bizottság munkájáról szólt, majd felhívta Simonffy Dániel levéltárost, tegyen javaslatot a magánlevéltár mielőbbi rendezésére. (17) Simonffy Dániel 1838. szeptember 12-én adott jelentést a tanácsnak a magánlevéltár rendezésével kapcsolatban. Mivel a feladat rendkívül időigényesnek és bonyolultnak tűnt, ezért Simonffy kérte a levéltárnoki tiszttől való felmentését, a tanács azonban ezt a kérést elutasította „ . . . midőn éppen azon Levéltár rendbeszedéséről kivan a Magisztrátus intézkedést tenni el nem fogadhatván . . .". Ugyanakkor segédéül kinevezték Farkas Károly ügyvédet azzal, hogy mindkettőjüknek 200—200 forint fizetendő évenként, amíg a rendezés tart. (18) A közlevéltár és a lajstromozó hivatal vezetője Tikos József 1841-ben meghalt. Helyét több pályázóból Komáromy Antal házipénztárnok nyerte el. (19) A magánlevéltár rendezési munkájának ütemét fékezte, hogy Simonffy magánlevéltárnok megbetegedett és hosszú időn keresztül nem tudott dolgozni, 1843. június 18-án meghalt. Ez év augusztusában terjesztette Farkas a rendezésről készített jelentését a tanács elé. Bevezetőjének néhány gondolata figyelemre méltó „Lassan haladt elő a Rendbeszedés eszméje — az eszme sokára vált igaz akarattá". Valószínű, hogy a tanácsnak a levéltárral, az iratokkal kapcsolatos közömbösségére, határozatlanságára utalt. „Dülő félben van az ősiség de kidűlte előtt mindenki előkeresi penészes okleveleit és ezen nemes város több birtokai is minden felől ostrom alá vetettnek . . . Ekkor tiszta napfényben kellene lennie a város levéltárának". Farkas 23 pontban hívta fel a tanács figyelmét a rendezés problémáira: rendkívül nagy mennyiségű a rendezendő irat; a korábbi nyilvántartásokban község-családneveket nem egyszer elírták, ezért nehéz megállapítani az iratok keletkezési helyét. A Simonffy—Fazekas rendezési elveket a következőkben foglalhatjuk össze: 1. ha korábbi elenchus nem állt rendelkezésre, az egyedi iratokról kivonatot kell készíteni s azok tartalmát a birtokok szerinti nyilvántartásba kell vezetni; 2. a hiteleshelyi másolatokat a kibocsátó szervek neve alatt össze kell fogni és az egyes füzeteket növekvő számrendben kell nyilvántartani; 3. az iratokra a kivonatos tartalmat fel kell jegyezni; 4. az iratokat a birtokok és fajták szerinti csoportosításban el kell helyezni; 5. az iratanyag felállításánál szigorú kronológiai elvet kell figyelembe venni, de mindenképpen a birtokok szerinti tagolás alapján.
