Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)

Debrecen város Levéltára

iktató-mutató könyvei, a főkönyvek, a naplók. Sikerült viszont érintetlenül megőrizni a tanácsi, elnöki volt városi bírósági iratokat. Lükő Gábor a tanács határozott intézkedése következtében nem háríthatta el a selejtezést, mindössze azt tehette, hogy utólag tájékoztatást adott az Országos Levéltár főigazgatójának a selejtezésről és a selejtezett anyagról. Valószínű, hogy a többi városi és megyei levéltár is jelezte a pánikszerű selejtezést azzal a reménnyel, hogy a központi szervek a hozzájuk eljuttatott információk birtokában hasonló, a történeti értékeket veszélyeztető selejtetést nem rendelnek el. Sajnos nem így történt: 1948. február 18-án a 14 525/1947. ME sz. határozat alapján a tanács elrendelte „a törvényes kereten belüli és ezen felül lehetséges irattári selejtezések haladéktalan végrehajtását". Selejtezésre került sor 1948. májusában is. A kiselejtezett iratok sorában találhatjuk: — a volt rendőr-főkapitányság mint büntetőbíróság iratait és sorkönyveit (1910—1918), — a volt rendőr-főkapitányság mint kihágási bíróság iratait és sorkönyveit (1910—1918), — volt városi mezőrendőr-kapitányság iratait és sorkönyveit (1901— 1919), — katonai ügyosztályi iratok maradványait (1901—1920), nagyobb részét már korábban kiselejtezték, — volt városi polgári bíróság iratait (1868—1875). (72) A levéltári tevékenység központi feladata azonban változatlanul a levéltári rend helyreállítása maradt. Lükő Gábor 1948. január 27-én kelt levelében írta: „A háború folyamán és a városháza égése alkalmával összekuszálódott levéltári anyag rendezése nem tür további halasztást". (73) A rendezés megvalósításához munkaerőre, raktárra, polcra és más eszközökre volt szükség — ezek biztosítását 1945-től állandóan kérte a levéltár a várostól, illetve az Országos Levéltár főigazgatójától — azt kell mondani, hogy nagyon kevés eredménnyel. A város mostohán kezelte levéltárát, egyáltalán az irattári, a levéltári problémákat. Természetesen a levéltári anyag mostoha kezelése nem debreceni, hanem országos jelenség volt: a feudáliskapitalista múlt tagadása mellett közrejátszott ebben a súlyos papírhiány is. (74) Lükő Gábor 1948. február 23-án a városi tanácsnak címzett levelében áttekintést adott a pince-irattári helyiség helyreállításának kálváriájáról. A kérdés már Csobán idejében is napirenden volt, Lükő 1947. áprilisától több alkalommal sürgette az átadást — eredménytelenül. A főlevéltáros levelét a következő gondolattal zárta: „Felhívom a Tanács figyelmét, hogy a levéltári anyag szakszerű elhelyezése mind közigazgatási, mind várostörténeti szempontból további halasztást nem tűrhet, s a Levéltárnak jelenlegi állapota felől már az Országos Levéltár, mint főf el ügyeleti hatóság is több izben érdeklődött, s valószínű, hogy még ez év folyamán vizsgálatot is tartanak!" (75) A levél nyomán újabb határozat született a pinceraktár rendbehozatalára vonatkozóan. Az eredmény: május 14-én az anyag beszállítása megtörtént. A főlevéltáros a rendezési feladatokat 1948. márciusában a következő módon rangsorolta, a szükséges feltételek biztosítása esetén december elsejére a befejezést garantálta: — a tanácsi iratanyag 1854—1930-ig terjedő részének teljes rendezése, — az elnöki iratanyag 1870—1929-ig terjedő részének teljes rendezése,