A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - II. Település — lakás — környezet

nyomás nagyságát szabályozza, állandósítsa. Ez a nyomás a csőhálózatban mintegy négy légköri nyomásnak felel meg. A víztorony vasbetonból épült. Felső kupolája vörösrézlemez burkolattal láttatik el. Kiképzése egyszerű, de az építmény összhangzö arányainál fogva tetszetős külsejével a Nagyerdőnek és egész Debreczennek egyik legérdekesebb látványosságát alkotja. Körfolyosóiról pedig nemcsak Debreczenre, de az egész környékre szép kilátás nyílik ... A csatorna- és vízvezetéki közművek megépítése tehát összesen mintegy 6 000 000 koronába került. Ha ehhez hozzászámítjuk azon összegeket, melyeket magánosok telkeiken belől végzett csatomázásért és vízvezeték berendezésekért fizettek s melyeket 3600 telek után átlag 3 000 000 koronára kell becsülnünk: úgy csupán e czímeken 3 év alatt Debreczen mintegy kilencz millió koronával áldozott a kultúrának. Nyomtatott. — Debreczeni Képes Kalendáriom, 1914. 111—114. old. 75 Hajdúnánás, 1922. április 21. VÁROS-SZÉPÍTÉS A város-szépítés is mint mindennemű szépítésvágy, az embernek ősi ösztönei közé tartozik. Hogy minél csinosabb s szemnek, minél kellemesebb környezetben élhessünk, arra minden ember törekszik a míveltség legalacsonyabb fokán álló ausztráliai bennszülöttől egészen a kivételes lángésszel megáldott festőművészig. Sőt természettudósok pontos megfigyelése szerint még állatok is vannak — madarak, amelyek mindenféle színes kagylót, tarka követ hordanak össze és nagy furfanggal épített fészkük körül szórják el, hogy földíszítsék vele otthonukat. Mivel ezen csecsebecséknek sem a táplálkozásnál, sem életmódjuk kényelmesebbé tételénél semmi haszna nincs: világos, hogy csak díszül gyűjtögetik és rakják lakóhelyük közvetlen közelébe. Az emberi alkotásoknak egész sora — kezdve a ruha gombjától a hatalmas felhőbe nyúló díszes tornyokig — mind a szépérzék kielégítését szolgálja. Az ember jóformán semmit sem tud csinálni, hogy valami szemnek tetsző cifrasággal ne élénkítse a tárgy egyhangúságát. Haszna nincs belőle, mégis teszi. Ebbe a rovatba tartozik a városok díszítése is. Egyenes utcák, mutatós épületek a külső fronton, csinos lámpák, hirdető oszlopok, a boltok ügyesen rendezett kirakatai, pompás kerítések, templomok, kápolnák, szobrok, virágos sétaterek, az alakok és színek ezer meg ezer változata mind mind ezt a célt szolgálják. Nincs város (sőt falu), amelyik ne törekednék a külső képét kellemessé, csábítóvá tenni. Sem fáradságot sem költséget nem kímélnek, ötleteken törik a fejüket, csakhogy minél csinosabb környezetben élhessék le életüket. Mert minden ép elmének, minden egészséges léleknek az egyik legfőbb törekvése. A dísztelen, sivár, sőt tisztátalan környezet megtűrése mindig sivár lelket mutat. A mi városunknak is törekednie kell, hogy a külső képe minél kellemesebb legyen. Az idegen, ha városunkból eltávozik, így szóljon: Ejnye, milyen csinos kis város ez a Nánás! Mindjárt megmondom, csak előbb még valamit beismerek. Azt, hogy Hajdúnánáson földmívelő, gazdálkodó nép lakik, tehát a város kül-