A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - II. Település — lakás — környezet

jainkig a csatornahálózat kibővítésének, valamint az új csatornaterv készítésének alapja. A Zichermann terve egészben sohasem került kivitelre. Csupán az újonnan csatornázott utczáknál nyert alkalmazást, de úgy, hogy az új csatorna a minden rendszer nélküli régi csatornákhoz hozzá simult. Ezért, de meg azért is, hogy építési anyagul a téglát alkalmazta, mely csak igen jó minőségben, igen gondos építés és bőséges vízöblítés mellett használható, a gyakorlatban a Zichermann-féle terv sem elégíthette ki az igényeket s így vált szükségessé a mai terv elkészítése, mely immár teljesen meg is épült. Ezt a tervet végleges alakjában Zichermann terveiben lefektetett elvek alapján a m. kir. közegészségügyi mérnöki hivatal készítette. Főbb szempontok voltak a tervezésnél; 1. az utczai csatornák nagy vizei a végleges utcza felület alatt legalább 250 cm mélyen legyenek, hogy a pinczékből is lehessen a vizeket kivezetni; 2. a csatorna anyaga beton legyen, mely a vizet ne eressze át s így a terepet ne szennyezze el; 3. a csatorna belső ürege lehetőleg tojás alakkal bírjon, hogy abban kevés víz is folyási sebességgel nyerjen; 4. a csatorna elegendő öblítő-, tisztító-, csővízbeömlő aknákkal szereltessék fel, szellőztethető legyen s megfelelő eséssel bírjon; 5. a szennyes anyagok gyorsan vitessenek ki a város területéről, még mielőtt az egészségre káros anyagokra bomlanának; 6. a városból kivitt szennyes víz, mielőtt idegen határba jutna, megülepeztessék és megtisztíttassék. A város terepviszonyai a csatorna esésére nézve kedvezők. A terep észak-keletről délnyugatra lejt. (Az Árpád tér a Miklós utcza külső végénél mintegy 10 méterrel fekszik magasabban) .. . A csatornaépítés befejezése idején kezdődött a vízvezetéki hálózat építése. Igaz ugyan, hogy a vízvezetéki kutak és azok üzemcsatornája még a csatornahálózat kiépítése előtt elkészült, de a szivattyú-telep, víztorony és a vízvezetéki hálózat később került kivitelre. A vízvezetékre azért volt szükség, hogy a várost a sokszor egészségtelen és élvezhetetlen kútvíz helyett egészséges ivóvízhez juttassa, hogy a csatornahálózat kellőképpen öblíthető legyen s hogy az utcza pora locsolás által megköttessék s a levegő üdébbé tétessék. Fenti kívánalmak elég jól kielégíthetők lesznek; csupán a por megkötése bizonytalan addig, míg az utczák burkolata nem tökéletesíttetik, vagy ha e tekintetben is eredményt érünk el, az csak nagy fáradsággal és költséggel lesz lehetséges. A vízvezeték terveit is a m. kir. közegészségügyi mérnöki hivatal készítette. A Köntösgát mentén 13 artézi kútból földalatti csatornákban elhelyezett csöveken folyik össze a víz egy közös medenczébe, melyből villamos erővel hajtott szivattyúk emelik fel és nyomják azt be a csőhálózatba s a víztoronyba. A kutak átlag 135 m mélyek s vörös fenyővel vannak kibélelve. A víz bennük egészen a földszínéig felszáll. A köntösgáti szivattyú-teleptől indul ki a főcsővezeték (nyomóvezeték), melynek egyik ága a Ferencz József-úton, Simonyi-úton, másik ága a Ferencz József-úton, a Böszörményi-úton, Vendég-utczán, Külső vásártéren, Erzsébet-úton, Teleki-, Baross-, Rakovszky-, Homok-, Hadházi-utczákon a várost egészen megkerülve a Simonyi úton érkezik a Nagyerdőn a Leveles-csárda mögötti dombon épült víztoronyhoz. Ez a főcsővezeték látja el a belőle kiágazó csőhálózatokon át a várost vízzel s ez szállítja a vizet a víztoronyba is. A víztorony, mely a szivatyú-telephez képest mintegy 40 méter magasságú, arra szolgál, hogy benne az 5000 köbméternyi, egy napi vízszükséglet ötödrésze, azaz 1000 köbméter víz tartalékban készen álljon s ennek a csőhálózatban a