A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - II. Település — lakás — környezet

móját megfőzték, oszt ennek a levelivel kellett borogatni. A fekete nadálytő gyökerit, leveleit szintén megfőzték, ezzel mosogatták, borogatták az eltört lábat. Törött lábra még tettek meleg tehenszart, attul a törött láb nem fázott. Azt tartották, ha tojáshajat esznek, hamarabb összeforr a törött csont. A nyers tojáshajat összetörték porrá, ezt átszitálták lószőrszitán hogy meg tudja enni magába vagy belekeverték a tojáshajat valamilyen ételbe. Eltört, de nem gyógyuló törött ujjra békát húztak. Agyanütötték a békát, még nyirkos volt, úgy húzták rá és gyakran cserélgették. Ha valakinek az ütéstül felduzzadt valamelyik testrésze, a sárgafődet (amivel tapasztottak) esences (ecetes) vízzel fellazították, azt rákötötték a daganatra, ez hamar lelohasztotta. A duzzanatra alkalmazták a fehér liliom szirmának pálinkába áztatott levével való borogatást is. A véraláfutásos sérülést vizes ruhával borogatták, kenegették deneturált szesszel vagy dianával is. A daganat borogatására teát is főztek a réti bogácsa leveléből és a csudafűből. A nagy keserűlaput először jól beszappanozták, úgy tették rá a duzzanatra. Erős ütés esetén, amikor gümő vagy ducs keletkezett, a hideg késsel azonnal megnyomkodták, nem duzzadt fel. A duzzanatot lelohasztotta az is, ha füstölt nyúlhájjal kenegették. A seb kimosására sok mindent használtak. A butykóré fejit, levelit, szárát öszszetörték, együtt megfőzték. Volt, amikor csak a magját törték meg, abbul főztek tehát, ennek a levivel mosogatták a sebet. Öblögették ecettel is, amit almábul vagy más gyümölcsbül készítettek úgy, hogy kinyomták a gyümölcs levét s hagyták megecetesedni. A seb tisztítására gyakran használták a kamilla vagy székfűteát. A farkasalma levelit ződen és szárazon egyaránt megfőzték, a teát lehűtötték és ezzel mosogatták a sebet. A sebek mosására használták továbbá a cickafarok levit, a deneturált szeszt és a gyenge pálinkát is. Sebtisztító volt a libaürülék is. Ezt úgy használták, hogy vízbe megáztatták, sót, ecetet tettek bele, ezzel mosták meg a sebet. Azt tartották, hogy a frissen vágott sebnek nem jó, ha levegő éri, ezért valamit mindig ragasztottak rá. A vágott sebet leggyakrabban nyers paradicsommal vagy útilapuval fedték le. Ezek egyúttal megvédték megszívták a sebet, nem hagyták azt meggyűlni. A kereklevelű, édes laput, vagy fehírhátú laput a fehír ódaiával kellett a sebre tenni. A vágott, begyulladt sebre a tengeri hagyma levelit kötötték rá. Ez egy széles levelű növény volt, cserépben tartották. A felső részit, a levelit megtörték, ez levet eresztett, ezt tették rá a sebre. Vágott sebre kötözték még a farkasalma levelit és az akácfa levelit is, ami ugyancsak nem hagyta meggyűlni a sebet. Ugyanezt a szerepet töltötte be a karikára vágott vereshagyma is, amit úgy tettek a sebre, hogy előbb a kés fokával megveregették. Az ökörfakóró sárga virága a varrasodást segítette elő. A cickafarok ződjit, levelit fehír ruhába rakták, összetörték, ezt rákötötték a sebre, fél vagy egy naponként cserélgették. Ha valaki elvágta az ujját, sóval benyomkodták. A vérző sebre meszet tettek, amit a frissen meszelt fairül kapartak le. A vágott sebre bagónyálat is raktak. Rágta az ember a bagót és a barnás bagónyálat rácsurgatta. Ha a vágás mellett vadhús nőtt, farkasalma leforrázott levivel gyógyították és a vadhús eltűnt. A leveletlen sebre (nem váladékoló friss sebre) száraz dohánylevelet raktak. A dohánylevelet először házi szappannal megszappanozták, úgy kötötték rá a sebre. Nyílt sebre sózott szalonnát vagy a füstölt szalonna tetejit is kötötték. Égési sebre is kapartak meszet vagy sárgafődet raktak rá. Nagyon jó volt az égésre a sajttálán (sótlan) napraforgó olaj is. Nem kell bebugyolálni, mert akkor begyullad. Ha az égési seb hólyagos lett, tűbe fűzött selyemcérnát húzgál-