A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

BEVEZETÉS

művelés köréből 1867-től 1956-ig terjedő időszakból már közzétett 420 forrást, így a válogatásnál ezt a területet figyelmen kívül hagytuk. Bihar megye területéből csak azokat a helyiségeket vettük számításba, amelyek megyénk mai területén találhatók. Ezt az álláspontot a források hozzáférhetősége indokolja; a terjedelmi korlátok miatt nem tudtuk még csak meg sem kísérelni, hogy egyegy témában (pl. lakásellátottság) bizonyos időszakonként újra vizsgáljuk a helyzetet, a bekövetkezett változásokat. Kiadványunkban helyet kaptak levéltári anyagok, sajtóközlemények és néprajzi gyűjtések. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár anyagából feltárásra kerültek az alispáni, a közgyűlési, a polgármesteri, a községi közigazgatási, valamint az egyesületi, üzemi, családok és személyek iratai. A sajtóanyagot a következő újságbokból válogattuk: Alföldi Hírlap, Debreceni Képes Kalendárium, Hajdúböszörmény és Vidéke, Hajdúnánási Űjság. A néprajzi gyűjtések a Déri Múzeum adattárából kerültek közlésre. A dokumentumok csoportosításánál az életmód fogalmából, tartalmából indultunk ki és így a következő nagyobb tematikai egységeket alakítottuk ki: 1. Létfenntartás Munka leírása. Munkanélküliség. Jövedelem, öröklés. A vagyon szerepe a társadalmi tagozódásban. Kereskedelem. Piacok és vásárok. 2. Település — lakás •— környezet Városfejlődés, városfejlesztés, városrendezés. Infrastruktúra fejlődése. Lakóházak. Lakáskörülmények. 3. Társadalmi kapcsolatok Családi élet. Családi események. Rokonsági kapcsolat. Szakmai-társadalmi egyesületek. A társasélet színterei. 4. Művelődés, szórakozás, pihenés Művelődési intézmények. Könyvtár, mozi, színház. Szórakozás. Sportolás. A források közlésénél a forráskiadványok általános gyakorlatát igyekeztünk követni. A dokumentumokat általában teljes terjedelemben közöljük, illetve a túlságosan terjedelmes és több témát felölelő anyagokból csak egy tematikai egységet publikálunk, az elmaradt rész tartalmára a jegyzetben utalunk. Az iratok keltezését kiemelten adjuk. Az iratok eredeti címét általában elhagytuk, hasonlóan a kezelési feljegyzéseket. A szövegközlésnél szöveghűségre törekedtünk. A durva helyesírási hibákat és az értelmetlen mondatokat javítottuk. A stiláris javításoktól eltekintettünk. A szöveg után kerül sor a közlésre szánt forrás jellegének és lelőhelyének meghatározására, a jegyzetek közlésére. Végezetül köszönetet mondunk munkák támogatásáért a Déri Múzeumnak, a Megyei Könyvtárnak és a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nagykönyvtárnak; személy szerint kötetünk lektorainak: Bényei Miklósnak és Béres Csabának. GAZDAG ISTVÁN