A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - I. Létfenntartás

sörényének és farkának rendbentartása, ők takarították ki az istállót, az állatok alól saroglyával vagy taligával hordták ki a trágyát. Parádés kocsist csak az uradalomban alkalmaztak. A parádés kocsist az uraság választotta ki. Megbízható, takaros legénynek kellett lennie. Általában huszadik életévüket betöltött legények lehettek parádés kocsisok. Egész kommenciót kaptak, valamivel többet is, mint a többi cseléd (16 mázsa gabona, 16 mázsa csöves tengeri, 4 kg szappan, 100 pengő). A parádés kocsis két órakor kelt, ugyanúgy rendbetette a lovakat, amelyekkel dolgozott, mint a többi kocsis. Ezután a kocsi rendbetétele következett. A parádés kocsis vitte be a városba vagy a határba az uraságot. ,,A parádés kocsis már olyan úr féle volt. Annak az uraság parancsolt csak. Vót egyenruhája is. Fekete, zsinóros posztóruha, fínyes gombokkal, pörge kalappal, rajta lógóval, ami ugyancsak fekete volt, 30—40 cm hosszan csüngött le a kalapról." Ha a parádés kocsis megöregedett, az uraság megtette botosispánnak, így a napszámosokra ügyelt. Uradalmi bérest és hónapos bérest is fogadtak. A hónapos béres április elsejétől október elsejéig dolgozott. Ezt a munkát 15—16 éves kortól végezték. Havi bérük 30 kg liszt, 4 kg szalonna, 2 kg só, 2 kg köleskása és 10 ft. volt. Hat hónapi szolgálatra ezen kívül megkapták 1200 kodrát tengeriföld termését. Arra az időre alkalmazták őket, amikor a munka dandárja volt. Egy uradalomban általában 24 csapat ökör volt. Négy Ökör alkotott egy csapatot. Míg a kommenciós béresek ugyanazzal a csapat ökörrel dolgoztak, addig a hónaposoknak hetente másik csapatot adtak ki. A szántáskor az első béres ment elöl, ezt követték az évesbéresek, majd a hónaposok. A hónapos béresek az ökörólban aludtak, októberi szolgálatuk letelte után napszámosként keresték kenyerüket. A kisbéres olyan gyerekből lett, akinek az apja az uradalomban dolgozott. Hajnalban három órakor kelt, segített a béreseknek az ökör etetésében, itatásában, pucolásában. Reggeli után trágyát hordtak, szénát gyűjtöttek, aratáskor a szekér megrakásánál segítkeztek. A téli hónapokban az állatokat gondozták, az istállót tették rendbe, ők gondozták a betegeskedő idősebb béreseket is. A béresek feladata igen sokrétű volt. Télen az állatok rendbetartása mellett ők hordták be a takarmányt, ők bontották ki a répát. Január—február hónapban a magtárban rostáltak, búzát forgattak. Március közepétől kezdődött a szántásvetés, ekkor őket bízták meg az ökrök vezetésével. Májusban kezdődött a lucerna vágása, amiben a béreseknek ugyancsak részt kellett venniük. Aratáskor a búza behordásában segítkeztek. Szeptemberben kezdődött az őszi szántás, ez betartott a fagyok kezdetéig. Október hónapban még a búzát is elvetették. A béresek munkáját a béresgazda irányította. Ö maga is kiment a határba, bár ő nem dolgozott, csak figyelte, hogy a többiek hogy végzik a munkát. Ö határozta meg, a reggeli, ebéd kezdetét és végét. Ha nem tudott kimenni a határba, az első béres helyettesítette. A béresgazda kommenciója nagyobb volt, mint a többieké. Egy évre 20 mázsa gabonát, másfél hold tengeriföld termését kapta, többi járandósága is több volt néhány kilóval (köleskása, bab, só). Az első bérest a béresgazda választotta ki. Megfigyelte a béreseket, akit a legügyesebbnek, leggyorsabbnak talált, az lett az első béres. Ö kelt fel a legkorábban, hajnali két órakor, neki kellett ébreszteni a többieket. Amikor elindultak a határba az ökörfogatok libasorban, kötött sorrendben mentek. A sort az első béres vezette, az ő feladata volt a barázda meghúzása is. A többiek vele egyvonalban vagy tőle pár méterrel lemaradva haladtak. Napszámosok. A falu lakosságának nagyobb része napszámos munkából- élt,