A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - I. Létfenntartás

— Te, nem tudsz valami gyereket ajánlani? — De, van it a szomszídba ipp elig, jut belőle egy. Ilyen helyen a szülők is örültek, hogy majd csak hoz tán valamit a gyerek is a házhoz. De ha nem, még akkor is jó, mert nem kell otthon etetni. A kiskondás újévkor szegődött el. De nemcsak kommendálás útján szegődhetett el, hanem maga a szülő is kézenfogta a gyermekét, elvitte a gazdához, nem fogad-e fel. A kiskondás általában iskolahagyott gyerek volt, azaz már betöltötte a tizenkét évet. Napfeljöttekor kelt, megetette a disznókat, segített a többi állat etetésében, az istálló rendbetételében. Ezután kihajtotta a disznókat a tarlóra vagy a gyepre. Amíg harmatos volt a fű, kint volt az állatokkal, 8—9 óra körül pedig visszahajtotta azokat a tanyába. Miután megreggelizett, tűzrevalót, vizet hordott, tengerit darált. A reggelije általában kenyér, szalonna volt tejjel vagy kávéval. Ebédig még megetette a baromfikat és a tehenet is. Az étkezésnél a helyük egy kis alacsony asztal körül volt, ennek az asztalnak közepén lyuk volt, oda kellett állítani a bográcsot. Öt vagy hat ember fért el mellette kis sámlin ülve. Amikor szűnt a nagy hőség, a kiskondás ismét kihajtotta a disznókat, sötétedésig a tarlón volt vele. Ekkor behajtott, majd segített a kocsisnak vagy a gazdának (ha nem volt kocsis) az állatok ellátásában. Este kilenc óra körül került ágyba. A disznókat télen is ki kellett hajtani. Reggel ugyanabban az időben, vagyis két-három óra között kellett felkelnie, noha az állatokat csak tizenegy óra körül hajtotta ki, amikor már valamelyest engedett az idő. Addig segített az istálló takarításában, cukorrépát vagdalt. Besegített a házkörüli munkába is, sőt ha a gazdának kisgyermeke volt, még annak a ringatását is rábízták, azaz pesztrálkodott. Ezután néhány órán át kint kellett fagyoskodnia az állatokkal. Amikor visszament a tanyába, folytatta a munkát ott, ahol abbahagyta. A kiskondás bére egy évre két mázsa búza, két mázsa kukorica, öt kg szappan, egy pár csizma és egy bérmalac volt. A bérmalac volt a kiskondás szemefénye, azt ő nevelte és ha kitöltötte az évet, meg is kapta. A mindennapi, megszokott munkán kívül voltak olyan alkalmak is, amikor még többet kellett dolgoznia. Ilyen volt pl. a nagymosás, amikor a tanyai szabad kútból neki kellett hordani a vizet a teknőbe vagy a mosófazékba. A mosás után a szennyes víz kihordása is az ő feladata volt. Libapásztor A libapásztorokat főleg a tanyán élő gazdák fogadták fel. Általában a nyolc, kilenc éves gyermekek voltak. A gyerekeket a nyári szünetre szegődtették el szülei. Ezért a munkáért ételt, egy mázsa búzát és olykor egy-két kinőtt, használt ruhadarabot is kaptak. A libapásztor, ha fiú volt ólban, ha lány volt, a konyhában aludt. Reggel négy órakor keltették őket, mert a libákat a hűvösön ki kellett hajtani. Délben behajtotta a tarlóról a libákat. Ez idő alatt megebédelt ő is. Hasonlóan a többi cselédhez, ugyanazt ette, amit a gazda és annak családja. Amikor szűnt a nagy meleg, három óra körül ismét a tarlóra kellett menni a libákkal. Sötétedésig kint voltak, miután hazahajtotta a libapásztor a libákat, megvacsorázott és lefekhetett. Napközben — ha volt közelben tanya — odamentek hozzá a többi gyerekek játszani, beszélgetni. Ennyi volt a libapásztor gyerekek összes szórakozása, játéka. A falusiak nem fogadtak libapásztorokat, hanem nyolc-tizenkét év körüli gyermekeiket bízták meg a libák őrzésével.