A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - IV. Művelődés, szórakozás, pihenés

augusztusban a kender törésekor keletkezett csepüvel, később a megszáradt napraforgó tányérral, kukorica csutkával, eltüzelték az előző évben napraforgókóróból készült kerítést is. Ha más nem volt, főztek szalmával is. Fával tüzelni nem volt lehetőség. Az egyes évszakok jellemző étrendje. Télen általában naponta kétszer étkeztek. Délelőtt 9—10 óra körül, délután 15—16 órakor. Reggeli a kemencében hajában főtt vagy sült krumpli volt, amit zsírban, kolbászos zsírban vagy olajba mártogatva fogyasztottak. Tepsiben sült karika krumpli, pergelt káposzta, ha volt oldalast, kolbászt tettek a tetejére és mindent kenyérrel ettek. Téli étel volt a langaló, amit fűtés közben a lángnál sütöttek, kelt dugó, leveles dugó, kucori, görhe málé, málé pulicka, karimás kása, krumplis pogácsa, krumplis pite (lepcsáng). Téli csemege volt a sülttök, szemes-főtt kukorica, amit a kemencében vászonfazékban főztek. Téli levesek voltak a krumpli, bab, borsó, lencse, savanyú káposzta, sárgarépa, egres, paradicsom, pötyőcibere, seprőcibere, cukorrépacibere. Amíg volt füstölt disznóhús, a levesbe addig mást nem tettek. A könnyebb levesek és ciberék után valamilyen, ún. vastag ételt készítettek. Ilyenek voltak a kifőtt tészták, sült tészták, pogácsák, pl. krumplis galuska, nudli, gombóc, derelye. Tavasszal, ha elfogyott a krumpli és új még nem volt, sóska, saláta, csöves borsó, kásaleves, hurkatészta leves, köményleves, hagymaleves, babérleves, savanyú leves, fokhagyma leves, kaporleves volt a jellemző. Vastagételek között szerepeltek a reszelt tésztából készült gombóta, tésztástáska, grízpulicka, piritottgríz, túrós-, mákos-, diós-, mocskos-, (lekváros) laska, kapros juhtúrós galuska, grízes, prézlis laska. Nyári ételek voltak a tök-, zöldbab-, karalábé-, káposzta-, alma-, meggy-, halgomba levesek, paprikás csirke nokedlivel, krumplival, rizzsel, gombahal paprikás, rántott hal. Kedvelt csemege a zöld tengeri sülve, főve. öszi ételek voltak a birsalma, zsengéspaszuly, egresieves, hízott liba, kacsa sülve, főve, ludaskása. Étkezés a határon: Kenyér, szalonna, vereshagyma, fokhagyma, tülökben só, pirospaprika általában volt a tarisznyában, néha még gyümölcs és ecet is. Ha nem volt szalonna, akkor olajat vittek kisüvegben, akinek volt gomolyát vagy juhtúrót. A szalonnát nyersen fogyasztották hagymával, vagy nyárson sütve. Az olajat kenyérre kenték, vagy megpirították a kenyeret, megfikhagymázták, megolajozták, úgy ették. Ha nem tudtak egész héten hazamenni, akkor vittek a határra tésztát, krumplit és bográcsot, hogy tudjanak főzni. A határon lebbencs levest, paprikáskrumplit, betyárost (slambucot) főztek. Ha nagyon meleg volt vízciberét is készítettek. Aratáskor, csépléskor egy héten kétszer-háromszor ebédet vittek a határon dolgozóknak. Ha közel voltak a faluhoz mindennap kimentek utánuk az ebéddel. Tusz Lajosné, Duró József Kézirat. — DMNA. 1953/82. 1 A gyűjtés részletesen ismerteti továbbá az ünnepnapok étrendjét s az egyes ételek elkészítési módját.