A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)
DOKUMENTUMOK - III. Társadalmi kapcsolatok
len. A fonót rendező ház idősebbjei ez idő alatt átmentek a szomszédba. Ezeken a fonókon a legények szintén jelen voltak, játékokkal, dalolással töltötték az estét, táncmulatság nem volt. Kilenc óra körül a szülők hazajöttek a szomszédból, a fiatalok pedig szétszéledtek. A táncolót vagy cuhárét vasárnap délután rendezték. Citera estének is nevezték. Minden alkalommal más-más helyen tartották. Barátok, barátnők tizenöten, húszan gyűltek össze, egy legény citerázott, a többiek táncoltak. Ha elfáradtak, beszélgettek, daloltak. Mire alkonyodott, hazamentek. A cuháré ugyancsak az 1930-as években szűnt meg. Vasárnap délutánonként a legények és a lányok csoportokba verődve sétáltak Berettyóújfalu és Berettyószentmárton utcáin. Kedvelt sétálóhely volt — a neve is mutatja — a malomnál levő Sétakert. A legények a lányok nyomában szegődve tréfálkoztak, beszélgettek, „kitárgyalták a lányokat". A Krétán páros életet vagy cicázást játszottak. „Ez úgy zajlott le, hogy a lányok és a legények a falu szélén, vasárnap délután 2 óra körül, kettes, hármas csoportokba verődve gyülekeztek. A legények subáikat a gyepre terítve leültek, várták a lányokat. Egy legény, a hajtó a lánycsoportokat a legényekhez hajtotta. A legények a hajtóval korábban megbeszélték, hogy kiket hajtson feléjük, így a kiszemelt lányokat ültethették maguk mellé. Beszélgettek, tréfálkoztak, olykor mást is csináltak, ki milyen volt" (Lisztes Imre 89 é.). A lányok és legények sétái a gyepi bálok színhelyére, a Kisszillérre, Nagyszüleire, Paracelre, valamint a Sétakertre vezettek. A gyepi bálokat vagy gyeptaposókat a szabadban rendezték vasárnap délután. A legények zenészeket fogadtak fel 10—15 koronáért. A század elején a szentpéterszegi dudások, később Fekete Gyula és bandája muzsikált. Az utóbbi a következő tagokból állt: flótás (klarinét), dübörgős (nagybőgős) és két muzsikás (hegedűs). A gyepi bálokon az ún. magyar csárdást járták. „Kezdetben a lassút, majd az ugróst húzták a zenészek" (Lisztes Imre 89 é.). A legjobban szervezett gyepi bálokat a Kisszilléren tartották. Már délelőtt megkezdődött a báli előkészület. Fellocsolták a gyepet, rengő lócát vittek ki, valamint edényt a vízmeregetéshez, a zenészeknek pedig székeket" (Karácsony Gergelyné 84 é.). A bál délután két órától a csordahajtásig tartott. A csoportokban sétáló lányokat táncra hívták a legények. A gazdagabbak inkább csak távolról szemlélték a táncolókat. Az 1930-as években a gyepi bálokat már csak a Sétakertben tartották. Ezeket a kocsmáros rendezte, ő fogadta fel a zenészeket is. Ide jórészt a cselédlányok jártak, mivel később, 5—-6 óra körül kezdődött és éjfélig is eltartott. A parasztfiataloknak ilyenkor már otthon kellett lenni, a jószágokat rendbe kellett tenni, a ház körüli munkát elvégezni. A szentmártoni fiatalok a Gáton sétáltak: „a lányok itt a Gáton sétáltak, itt az utcán vagy az udvaron tamburaszóra táncra perdültek. Olykor csak maguk daloltak, így fordultak egyet-kettőt. A legények mindezt meghallották és már jöttek is a lányokhoz. A mulatozás délután 2—3 órakor kezdődött és alkonyatig eltartott. Ez volt az ún. házi bál. Az 1930-as évektől a szentmártoni fiatalok vasárnap délutánonként csoportosan jártak át az újfalusi Sétakertbe" (Vinkler Jánosné 79 é.). Szórakozási, ismerkedési alkalmak voltak a szervezett falusi bálok is. A századfordulótól az I. világháborúig évente két alkalommal rendeztek altiszti bált. A községi tisztviselők báljára a jegyzők, esküdtek, pénztárnokok stb. családjukkal együtt mentek, sőt cselédjeiket is elvitték magukkal. A Községházán rendezték az altiszti bálhoz hasonló tűzoltó bálokat is. Az ünnepi bálok részben a naptári ünnepekhez kapcsolódtak, részben a mező-