A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - III. Társadalmi kapcsolatok

Debrecen, 1869. A GAZDASÁGI AKADÉMIA IFJÚSÁGÁNAK EGYESÜLETEI A társulásnak mindig és mindenhol meg van a maga jó hatása s következménye, különösen az ifjúságra nézve nem ajánlhatni eléggé a társas körök, egyletek alakítását, mint a mely a szellemi kifejlés leghatásosabb eszköze. Ezért nem mulaszthatjuk el, itt kiemelni és méltányolni a helybeli felsőbb gazdasági tanintézet növendékei igyekezetét, a kik szép jeleit adják a haladásnak, annyira, hogy más ilynemű intézeteknek is például szolgálhatnak. Ugyanis még alig lépett életbe az intézet, máris többnemű társaskör, egylet alakult kebelében. Ilyen először is; a segély-egylet. Ennek magva már a múlt évben elvettetett. Most újra alakult, Domokos Kálmán — az intézet buzgó tanára, megvetvén alapját 40 írttal. — Az egylet elnöke: Békésy (tanár); alelnök: Gottesman Dezső; választmányi tagok: Olgyay Károly pénztárnok, Regéczy Miklós, Mandák József, Nikk Ede, Szombathy Lajos, Hutiray Lajos s Bukaresti. Továbbá: vívó-egylet, melynek vezetését Békésy tanár volt szíves díjnélkül elvállalni. Dalkörük is van, — mely már a múlt évben is működött néhány hóig: — most újra éspedig buzgón szerveztetik. — Nem mulaszthatjuk el azonban figyelmeztetni az ifjúságot, hogy e buzgólkodás ne legyen hirtelen ellobbanó szalmatűz, korunk sokat követel, ehez mérve igyekezzünk magunkat kiképezni; ez pedig csak szilárd akarat, kitartás s igyekezet mellett létesíthető. Nyomtatott. — Alföldi Hírlap, 1869. november 9. 1. old. Debrecen, 1880. május 6. A REFORMÁTUS EGYHÁZ A TEMETÉSEK PURITÁNSÁGÁT KÍVÁNJA BIZTOSÍTANI

1 Szózat A debreceni ref. egyház tagjaihoz. Az egyháztanács indíttatva érzi magát felszólalni egy pár oly jelenség ellen, mely ha állandó szokássá lesz, temetéseinket és temetőinket eddigi komoly jellemükből kifogja vetkőztetni, s más visszaélésekre is tárt kaput nyitni. Ugyanis voltak temetések, melyeket zenebanda közreműködése által kívántak ünnepélyesebbekké tenni, a holttestet pedig kerülő úton vitték a sírkertbe, csak azért hogy a kifejtett pompa annál feltűnőbbé legyen, sőt oly eset is adta elő magát,