Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Módy György: Hajdú-Bihar megye településtörténeti vázlata a török hódoltságig.

Amikor a Debreceni család fiúágon kihalt, hatalmas uradalmuk a királyra szállt. így 1405-ben Zsigmond Debrecennek már mint királyi városnak adja Buda szabadságait és évenkénti kétszeri országos vásár tartásának jogát. 1410-ben zálogba adja a várost, de a következő évben már Lazarevics István rác despotának a kezén találjuk a debreceni uradalmat, mint örök birtokot. Ekkor az uradalom tartozékai Böszörmény és Újváros mezővárosok, Derecske, Szoboszló, Téglás, Hegyes vámoshelyek, Tetétlen, Haláp, Szentpéterszeg, Keresztúr, Hosszúmacs, Hatház, Sámson, Nánás, Bagota falvak egész, illetve részbirtoka, valamint Poroszló, Szentdemeter, Szata, Soma, Cégény, Fegyvernek, Máta, Elep, Vidmonostora Hetven pusztabirtokok. A debreceni uradalom 1429-ben Brankovics Györgyé lesz, tőle vette át 1450-ben Hunyadi János. Területünk fejlődésében — és nemcsak a hatalmas kiterjedésű debreceni uradalomra és Debrecenre magára gondolunk — a Hunyadiak korszaka éppen olyan jelentős, mint a Debreceni családé. Böszörmény vámtartó mezővárost 120 portával Hunyadi már 1446-ban birtokolja. Az uradalom később Mátyásé, majd édesanyjáé, Szilágyi Erzsébeté, ő hagyta végrendeletében Corvin Jánosra. A Debreceni Dózsa és fiai által is állandóan nagyobbított uradalmat a Hunyadiak még tovább gyarapították. Hunyadi János 1452-ben szerezte meg teljesen a valamikor gáborjáni uradalmat (Gáborján, Szentpéterszeg, Keresztúr, Tótfalu) az ott birtokos és leányágon a Debreceni családdal rokon Domoszlói, olnodi Czudar, Szécsi és Héderváry családoktól. Egy évvel később részeket szerzett Boldogasszonyfalván és ekkor sorolták fel az uradalom tartozékaiként újból Bagotát, Papegyházát, Salamont és Pródegyházát, mint prédiumokat. A bihari részeken az Ákos nemből származó Kismarjai család birtoklása a XIV—XV. században zavartalan volt. Marjai uradalmukhoz tartozott Kismarja, Kasza, Vasad. Sárándot a XV. században elvesztették. Az Ákosok egy másik ágából származott Álmosdi Csire és Pocsaji Pályi családok birtokoltak Álmosdon, Pocsajban, Fejértón, Konyáron, Bagoson, Hosszú- és Monostorpályin, valamint Vértesen. 1415-ben jogot formáltak még Mikepércs és Bánk részeihez is. A Sártványvecse nemzetségbeli Bajomi (Bajoni) család Bajom várából igazgatott uradalmára 1412-ben nyert pallosjogot. Birtokoltak Püspökladányban, Fancsikán, a Hunyadi Jánostól 1453-ban kapott Csecsen és Zámon, a Gecseiekkel. 1455-ben lett az övék a már akkor néptelen Derzsegyháza, és részeket szereztek 1418-tól Ohaton, Egyeken, Derecskén. 1433-ban még Bánkon is voltak részeik. Az 1460-as években ők kapták meg a hűtlenségbe esett Földesi Nagy család földesi és sápi birtokait. A század végén pedig Szováton és Fejértón is részbirtokosok. A valamikori herpályi uradalom, éppen úgy mint a már tárgyalt gáborjáni* részbirtokosok között oszlott meg. Herpályon a Domoszlóiak birtokoltakEsztár pedig az Esztáriak, Czibakok, Battyániak kezén volt. A magvaszakadt Domoszlói család herpályi uradalmának 1418-ban történt adományozásával tűnt fel Biharban a Rozgonyi család. Ekkor Újfalu, Kengyel, Szentkozmadamján, Szentdemeter és Andaháza az övék. Az 1460—70-es években részeik vannak Szentpéterszegen, Gáborjában és Tótfaluban is. A század végén rövid ideig Hosszúpályiban, Tégláson, Macson és Boldogasszonyfalván is birtokolnak. A helyi eredetű közbirtokos családok közül jelentős szerepet visznek az Ártándiak. Kezükön van Ártándon kívül Bojt, Zomlin, Kereki részbirtoka is, ezeken a XIV. században feltűnő Bojtiakkal és Toldiakkal egyezkednek. Utóbbi két család birtokolt Guszáron és Hencidán is. Az ősi bihari családokhoz tar-