Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Módy György: Hajdú-Bihar megye településtörténeti vázlata a török hódoltságig.

előtt kaphatták meg az eredetileg királyi szolgálónépi falut, Kovácsit (1291, Bihartorda mellett), valamint Körmösdöt (1213 puszta Mezősas mellett) és Rabét (1215). Utóbbi később a feltehetően serviens eredetű Rabéi családé lett. Körmösdből vált ki a XIII. század végére Félegyháza (1411). Barsa nembeliek telepítették a Berettyó menti Apamolnát (1321, Rábé és Csökmő között). Korán birtokokat szereztek területünkön a később is néhány falus nemzetségnek megmaradt Told-nem és a Bihar keleti részében nagyobb szerepet játszó Turul-nem. A Körösközből származó Told nemzetség központja Told (1275 körül), korai falujuk Kinizs (1220, Magyarhomorogtól északra), Petlend (1275 körül, Magyarhomorogtól délkeletre) és Szakái (Körösszakái, 1284). Bizonytalan időben került a kezükre a királyi birtokra telepített Csehi (Körösszakáltól délre, 1284-ben már puszta föld). A mellette előtűnő Gyakháza (1291—94) a Told nembeli Gyak újonnan telepített faluja. Csehi-hez hasonló volt a birtoklás története Tóti nevű falujuknak (1284), mely Magyarhomorogtól délre feküdt. A Bagamér határában állott György telek (Györgyegyháza) a tatárjáráskor pusztult el, 1292-ben is puszta föld, a XIV. század elején Turul nembeli birtokolásáról tudunk. A Dunántúlról származó Gyovad-nem egyik ága is már a XI—XII. század fordulóján megjelent Biharban. A nemzetség közös monostora és temetkezőhelye Gáborján (monostora, 1217), a későbbi uradalmi központjuk. A tatárjárás előtt már az ő falujuk Szentpéterszeg (1285) és Keresztúr (1285, Gáborjántói délre feküdt). A monostoros helyet a IV. László alatti belső harcok idején a Geregye nembeliek foglalták el, majd a Barsa nemzetség egyik családja kezére került. Ősi birtokosai később is csak néhány évre tudták újból birtokba venni. A Gyovadokhoz hasonlóan dunántúli eredetű Zovárd nemzetség is már a XI. században birtokos területünkön. Központjuk, egyben monostoros helyük Szerep (1200 körül). A nemzetségből származó családok a monostor kegyuraságán 1283-ban osztoztak meg. Még a tatárjárás előtt övé lett Udvari (Sárrétudvari) és Nyésta (1291—94, Komáditól északra), valamikori királyi, illetve várbirtokok. A XIII. század derekán saját népességükkel telepítették Aka (1283, a mai Bakonszeg előzménye) és Tancskereki (1283, Bakonszeg és Zsáka között) falvakat. A XIII. század második felében már kialakult falvaik: Csekehida (1322, Zsáka mellett), Izsólaka (Izsáka, Zsáka, 1322), Szentdienes (1291—94, Berettyószentmártontól délnyugatra), Szentadorján (1329, Bakonszeg határában). Feltehető, hogy e falvak egy részének magja már a tatárjárás előtt megtelepült, de fejlődésüket az megakasztotta és tényleges faluvá majd csak a század utolsó harmadában váltak. Az ugyancsak Dunántúlról elszármazott Sártványvecse nemzetségből származó családok is szereztek birtokokat vidékünkön már a tatárjárás előtt. A XIII. század elején már megkettőződött Bajom a Bajoni és Borsi családé a század végétől. Fancsika (1273, Debrecentől keletre) a Bajoniak poroszlói monostorához tartozott. Korai falujuk Ladány (Püspökladány

? 1351). Később részbirtokuk volt a^ garamszentbenedeki apátság falujában Ártándon (1075). Területünknek az Árpád-korban Békés vármegyéhez tartozó részén a XII. század közepén élt francia eredetű Smaragd ispántól származó nemzetségnek volt a faluja Csökmő (1219) és Bökény (1214, Csökmő mellett). Ismeretlen eredetű nemzetség központja volt Érpályi (Herpály, 1273, Berettyóújfalutól keletre). Monostoruk d XII. század utolsó harmadában épült, a pályi apátot 1222-ben említik. Érpályi környékén övék volt Dusnok